Társasági adó 2017 [antikvár]

I. ALAPELVEK A társasági adókötelezettség megállapítása során a tételes előírások mellett az adózóknak figyelemmel kell lenni az alapelvekre is, amelyekkel kapcsolatban a következőket tarjuk indokoltnak kiemelni: a) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. éviLXXXJ. tó'rvéwjíTao.]-tágan értelmezve - a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező tevékenységet tekinti vállalkozási tevékenységnek. Nem feltétel tehát a rendszeresség, és az sem, hogy ténylegesen keletkezzen jövedelem, elegendő, ha a tevékenység célja jövedelem- és/vagy vagyonszerzés [Tao. 1. § (1)]. b) A Tao. szerint az adókötelezettséget az Art. előírásaira figyelemmel kell teljesíteni. Adókötelezettségnek tekintendők az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény [Art.] 14. § (1) bekezdése szerint a következő cselekmények: - bejelentés, nyilatkozattétel, - adómegállapítás, - bevallás, - adófizetés és adóelőleg fizetés, - bizonylat kiállítása és megőrzése, - nyilvántartás vezetése (könyvvezetés), - adatszolgáltatás, - adólevonás, adóbeszedés, - pénzforgalmi számlanyitás és adóköteles tevékenységgel összefüggő kifizetés. c) A Tao. 1. § (2) bekezdésének előírása szerint az adót befolyásoló szabály, adóalap-és adókedvezmény akkor érvényesíthető, ha az adóelőny megvalósítja a Tao.-ban megfogalmazott célt, és ezt az ügylet tartalma (nemcsak a formája), a megvalósítás körülményei alátámasztják. A legtöbb esetben egyértelműen megállapítható, hogy a jogügylet megvalósítja a Tao.-ban megfogalmazott célt (például a munkanélküli vagy megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatása, létszám növeléséhez kapcsolódó kedvezmény esetében). Vannak azonban olyan ügyletek, vagy ügyletek sorozata, amikor azok célja elsősorban az adócsökkentés egyik vagy másik fél vagy a felek számára. Ezért 2016-tól a korábbi előírást is szigorítva azt írja elő a Tao., hogy a kedvezmény nem érvényesíthető, ha annak fő célja az adóelőny. Azt, hogy nem ez valósul meg a kedvezményt érvényesítőnek kell bizonyítani. (2016. előtt úgy fogalmazott a Tao., hogy akkor nem érvényesíthetők a kedvezmények, ha azok célja adóelőny, azaz, ha nincs is más cél.)