Rendszerhiba [antikvár]

ELŐSZÓ I . i i A kommunista diktatúra végét bevett fogalommal rendszerváltásnak nevezzük, a magyar 2010 utáni politikai visszarendeződés tekintetében még bizonytalanok a fogalmaink. Az Orbán-rezsim azok közé az új autokráciák közé tartozik, amelyek a formális jogállamra hasonlító intézményeket tartanak fenn, de tényleges működésük minden jogállami elvnek ellentmond. Ez az intézményes hazugság Magyarország, Lengyelország, Törökország, Venezuela jelenlegi politikai rendszereire egyaránt jellemző, de számos jele van annak, hogy e minta különösen a válsághelyzetekben terjedő vírus, amely a liberális demokráciák immunrendszerét erős kihívásnak teszi ki. A populizmus szintén az új autokrácia rendszerszintű tulajdonsága, hiszen az a hatalom intézményes korlátai elleni érvelés leghatásosabb eszköze. A demokrácia konszolidálása a posztkommunista államokban többé-kevésbé sikertelennek bizonyult, Magyarország és Lengyelország a populista új autokráciák mintapéldája. A folyamat dinamikájára nézve hasonló az értelmezési változatosság. A visszacsúszás, megtorpanás, demokrácia elsüllyedése, összeomlás egyaránt találó lehet, mégsem teljesen mindegy, hogy milyen fogalmakat használunk. Ezen fogalmak mindegyike implicite arra a meggyőződésre alapul, hogy a korábban sikeres demokratikus folyamatokat, állapotot valami megállította és visszafordította. Különböznek azonban abban, hogy ez milyen ütemben történt, hirtelen vagy fokozatosan. Azokkal az értelmezésekkel azonosulok, amelyek szerint a korábbi szovjet befolyás alatti államokat lassú lefolyású, felülről vezérelt, több visszarendeződéssel zajló liberalizálás jellemezte a 20. század második felében. A kommunista diktatúrák puhulását a nyílt erőszak visszaszorulása és hibrid uralmi