Rajk per [antikvár]

A lapok hullámosak
A ​mai könyv-olvasó szemével nézve elképesztő, Rákosi Mátyásék mi mindent rákentek Rajk Lászlóra, a korábbi vaskezű belügyminiszterre. Volt ő Horthy rendőrségének embere, állítólag ő köpte be Rózsát és Schönhertzet, a spanyol polgárháború idején Franconak dolgozott, a második világháború alatt a Gestaponak, a kommunista korszak legsötétebb éveiben pedig Tito bérence volt. A Rajk-per a kelet-európai kommunista koncepciós perek közül a legelképesztőbb, legabszurdabb. Az is az abszurditás kategóriájába tartozik, hogy volt egy ideológiailag megfáradt- megdolgozott magyar társadalom, amelynek nagy része bizony a vádlóknak hitt. Paizs Gábor könyve többnyire a Szabad Nép korabeli számai alapján rekonstruálja az eseményeket. Van egy megrázó cikk a könyvben, ahol Justus Pál, az egyetlen életben maradt vádlott meséli el a Rajkkal való utolsó találkozást. Rajk nem tartotta árulónak Titót, nem akarta megbontani a szocialista országok egységfrontját. Nem istenítette Rákosit. Belehalt különvéleménéyébe.