Nemzeti konferencia a tisztább közéletért [antikvár]

I. ELŐSZÓ dr. Medgyessy Péter, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke A korrupció leküzdése és visszaszorítása, a tiszta közélet megteremtése a köztársaság jövőjének egyik legfontosabb kérdése. E hatalmas kihívás során csak tüneti kezelés a korrupció szankcionálása, fontosabb azonban a korrupciós helyzetek felszámolása. A Magyar Köztársaság polgárai öntudatos és tisztességes emberek. Keményen dolgoznak, fegyelmezetten fizetik az adót, és elvárják, hogy a közösen megtermelt javaknak jó gazdája legyen az állam. Az adófizetők teljesitik kötelességeiket a köztársasággal szemben: joggal várják el tehát, hogy a köztársaság is teljesítse a maga kötelességeit. Márpedig az átlátható és a tiszta közélet megteremtése a köztársaság alapvető kötelessége polgáraival szemben. Olyan kötelesség, ahol az irott és Íratlan közösségi normák, a jog és az etika azonos mércét állítanak a köz szereplőinek. Nemcsak azt nem szabad, amit tilt a törvény, nem szabad azt sem, ami jogszerű bár, de tisztességtelen. Az etika ugyanis több mint a jog. Az olcsó és etikusan működő állam megteremtéséhez két fontos lépésen keresztül vezet az út. Átláthatóvá, „üvegzsebűvé" kell tenni az államot. Nemcsak a kormányt, hanem az Országgyűlést, a pártokat, az önkormányzatokat is, mindent, ami költségvetési pénzből működik. Átláthatóvá kell tenni mindent, amihez a polgárok adják a pénzt. Cél az, hogy egy politikus ne azért ne legyen tisztességtelen, mert nem lehet, hanem azért, mert nem akar az lenni. Mert etikai felfogása, demokrata világlátása, köztársaságának hagyományai nem engedik. Ha el kívánunk jutni a korrupció gyökeréig, nem kizárólag az egyedi botrányokra, illetve az egyéni elkövetőkre és indítékaikra kell összpontosítanunk, hanem azokra a strukturális és szervezeti „alkalmakra" is, amelyek lehetővé teszik a korrupt magatartást. A korrupciós helyzetek megszüntetésének másik fontos tényezője a probléma fontosságának általános tudatosítása. Amennyiben a korrupció elleni küzdelem folyamatosan a figyelem középpontjában marad, a feddhetetlenség pedig hagyományos, társadalmi értékké válik, az megváltoztathatja az érintettek hozzáállását, sőt, jótékony hatással lehet a felnövekvő nemzedék szocializációjára is. A feddhetetlenség ugyanis sohasem a rendeletek és egyéb intézkedések eredménye, hanem olyan magatartás, etika kérdése, amelyet a hivatalos és magánszemélyek részéről megnyilvánuló állandó figyelemnek, a szabad vitáknak, a független ellenőrzésnek és a vezetői pozícióban lévő személyek példamutatásának kell kiváltania és megerősítenie. A feddhetetlenség ugyanis több mint a korrupcióellenes jogszabályoktól való félelem. A feddhetetlenség a szándék hiánya, belső parancs, amely egy közösség értékrendjéből, hagyományaiból, erkölcséből fakad. A korrupció elleni harchoz, illetve a korrupciós helyzetek felszámolásához nemzetközi együttműködésre, összefogásra is szükség van. Az elsö követelmény egy közös szabályozórendszer kidolgozása. Az ENSZ Korrupcióellenes Konvenciója - amely napjainkra a tárgyalások záró szakaszába ért - biztosítani fogja ezt a rendszert. Az információ- és tapasztalatcsere kiemelkedően fontos szerepet játszik a nemzetközi együttműködés folyamatában. A hatásos korrupcióellenes politikához a nyilvánosság lehet a segítség: a nyilvános etikai kódexek, a pénzmosás elleni intézkedések, illetve a köztisztviselők és közalkalmazottak kiválasztási rendszerének átláthatósága. Meggyőződésem, hogy ha a korrupcióellenes erőfeszítések megkapják a politika és a társadalom támogatását, sikerrel járhatunk, és gyermekeink már egy etikusabb, a közpénzekkel takarékosabban és tisztességesen bánó világban élhetnek.