Mégsem éjjeliőr? [antikvár]

ELOSZO Az amerikai jelzálogpiacról kiinduló pénzügyi válság nemcsak a globális gazdaságot döntötte romba alig néhány hónap alatt. Kiderült: talán mégsem volt igaza a gazdaság bajairól mindig nagy karizmatikus erővel szónokló néhai amerikai elnöknek, Ronald Reagannek abban, hogy maga az állam a probléma. 2009-ben ugyanis a G20-ak állam- és kormányfői, az Európai Bizottság által felkért Larosiére-csoport nagytekintéljm szakértői, de még a liberálisnak mondott újságírók is újra azt latolgatják, milyen állami beavatkozással és pénzügyi jogi szabályozási eszközökkel lehetne megteremteni egy biztonságosabb világ alapjait. A piacok mindenhatóságát hirdető neokonzervatív eszmék a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveitől indultak világhódító útjukra, s ez a diadalmenet - úgy tűnik - egészen a 2008-as világméretű gazdasági összeomlásig tartott. Európa és az uniós tagállamok számára azért is lehet tanulságos a jelenlegi válság, mert az Európai Unió a nyolcvanas években még maga is a gazdasági szabályozásban rejlő, tudatos piacépítés lehetőségeit kereste. Elegendő, ha az Egységes Európai Okmány (Single European Act) grandiózus szabályozási feladattervére gondolunk. A szovjet birodalom összeomlása után - e világtörténelmi fordulattól nyilvánvalóan nem függetlenül - az EU azonban maga is a neokonzervatív iskola éltanulójává vált. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Maastrichti Szerződés ismert konvergenciakritériumai mindmáig csak a neokonzervatív, „antietatista" követelményeknek megfelelő tagállamok számára ígérnek tagságot az euróövezet elit klubjában. Érdekes ellentmondás ugyanakkor, hogy az Európai Unió azt is elvárja minden tagjától, hogy erős - és ezáltal bizony költséges - kormányzati és közigazgatási rendszert működtessen, hiszen csak így lehet képes az egyre terjedelmesebb közösségi joganyag tagállami végrehajtására. E kötet szerzője részben olvasmányai, részben közigazgatási gyakorlati tapasztalatai alapján tekinti át ezt az ellentmondásos folyamatot. Az elemzés időhorizontja a kilencvenes évektől - Magyarország uniós felkészülésének éveitől - napjainkig, a legújabb világgazdasági válságig tart, s ennek során egy sajátosnak mondható, közigazgatás-tudományi nézőpontot igyekszik követni. Ily módon vizsgálja a neokonzervativizmus állam-