Marcus Tullius Cicero összes beszédei [antikvár]

előszó Quintihanus így ír Ciceróról: „ a gondviselés ajándékaként született, hogy benne az ékesszólás minden hatalma kifejeződhessék. Azt híhetnök, hogy még azt is könnyedén éri el, amit úgy c.<;ikar ki, s amikor hatalmas erejével a bírót annak álláspontjával ellenkező irányba ragadja, mégis úgy tűnik, mintha nem ö sodorta volna magával, hanem az követte volna önként. Ezért hát nem méltatlanul mondták róla kortársai, hogy uralkodott a törvényszékeken, az utókor szemében pedig elérte, hogy Cicero már ne egy embernek, hanem magának az ékesszólásnak a nevét jelentse." E hang elragadtatott ugyan, ám korántsem túlzó: Cicero munkássága valóban a római prózairodalom csúcsa, s egy olyan korban szikrázott fel, amely - akárcsak Pericles Athénja - előtte és utána nem látott szellemi gazdagságot, alkotó intellektuális és művészi energiakoncentrációt termelt ki magából a köztársaság utolsó évtizedeinek fegyverzajában és vérzivatarában. Az, hogy Cicero e korszak legzseniálisabb és az őt követő két évezredre a legpregnánsabb hatást gyakorló szelleme volt, vitán felül áll - mint ahogy az is, hogy politikai és elméleti-bölcseleti munkásságának egzisztenciális alapjait s az őt övező és éltető népszerűséget pályája során jelentős részben beszédeivel teremtette meg. Beszédei tehát munkásságának legalább oly integráns részét képezik, mint elméleti művei, illetve az őt mint embert a maga valóságában számunkra megmutató levelei. Ezen kötetben első alkalommal tarthatja kezében az olvasó Marcus Tullius Cicero, az ókor — és talán nem túlzás ezt állítani: a világtörténelem - legnagyobb szónokának összes beszédeit magyar nyelven! Cicero beszédeinek olvasása során két lényegi körülményről sohasem szabad megfeledkeznünk. Egyrészt beszédeit Cicero sohasem abban a formában adta ki, ahogy elhangzottak, hanem átdolgozva és megszerkesztve: mindez természetesen csak a valóban elhangzott beszédekre érvényes, vagyis például a Verres elleni második beszédre nem. Másrészt semmiképpen sem az azokat szavanként értelmezni vágyó elemzőhöz, de még csak nem is az olvasóközönséghez, hanem a hallgatósághoz szólnak, a leírt szöveg halott anyag, azt a szónok hangja, gesztusai, a beszélő és a hallgatóság inter-