Magyar polgári jog - Általános rész II. [antikvár]

A magyar magánjogi gondolkodásban és a jogi tankönyvirodalomban hagyományai vannak annak, hogy a személyek jogát, ezt a civilisztika anyagában már a justinianusi kodifikáció óta viszonylagosan elkülönülő anyagot, vagy a polgári jog általános részében vagy ahhoz közvetlenül kapcsoltan tárgyalják a szerzők. Ennek a tankönyvnek az írója is egy a magyar polgári jog teljes általános részére kiterjedő tananyag első elkészült egységeként adja közzé a A személyek joga" cím alatt összefogott fejezeteit.A személy fogalmának elkülönítése a jogalanyiság illetve a jogképesség kifejezésektől nem kellően kidolgozott a jogtudományban. Ennek a dogmatikai bizonytalanságnak a gyökereit a személy fogalom köznapi és jogi értelme közötti különbségben, illetve a két jelentés esetleges átfedéseiben kereshetjük. A századelő világhírű magyar professzorával, Grosschmid Bénivel szólva azt mondhatnánk, hogy a személy szónak kétféle jelentése van a magyar nyelvben. Az egyik egy belső, immanens tulajdonságra utal, amely minden külső tényezőtől, így a jogtól is független, a priori" érték, amely önmagában létezik. Grosschmid ezt a jelentést nevezi lénytani vagyis ontológiai személyiségnek. A személy szó másik értelme alapján személy mindaz, amit a jog felruház azzal a lehetőséggel, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehessen. Ez utóbbi jelentés tehát külső mozzanathoz kapcsolódik, a személyiség tehát ebben az értelmében a jogból fakad, és nem előzi meg azt. Ez utóbbi jelentés alapján nevezzük mind az embereket mind a jogi személyeket személynek. A elsőként vázolt személy fogalom azonban csak az ember sajátja. Grosschmid gondolatai modernebb megfogalmazásban a magyar alkotmánybíróság értéktanában is megjelennek. Sólyom László, alkotmánybíróságunk első elnöke, egyik párhuzamos indokolásában az ember és a jogi személy közötti elvi különbséget ugyanis abban látta, hogy méltóságából fakadóan az ember személyiségének van egy olyan magja, amely felett az érintett egyénen kívül senki nem rendelkezhet (így a jog sem). Személyiségének e része tehát a jog által érinthetetlen. Jogi személy viszont nem rendelkezik ilyenfajta személyiséggel, és ez a valódi különbség a természetes és a jogi személyek között. Ehhez a gondolati meder igazodott a szerző is, amikor jelen könyvének tematikai határait kitűzte.A személyek joga alapvetően két fő részre tagolódik: a természetes személyek, és a jogi személyek jogára. Az utóbbi kategória általában magában foglalja az állam civiljogi jogalanyiságával összefüggő jogi anyagokat is. A magyar jogászok nagy része viszont méltán hozzászokott ahhoz a szocialista kategorizáláshoz, amely az államot a jogi személyektől elkülönítetten, különös jogalanyként" tartotta nyilván a polgári jogi jogalanyok sorában.