Közigazgatás-tudományi antológia I. [antikvár]

Előszó A közigazgatás-tudomány, amelynek külföldön sziileteít kutatási eredményeiből először adunk közre válogatás!, töhh évszázados múltra tekint vissza. A felvilágo.sult abszolutizmus időszakában alakultak ki azok a kis műhelyek, amelyek uralkodói megbízás alapján próbálták kiszámíthatóbbá, rendezettebbé és gazdaságosabbá tenni azt a tevékenységet, amelytől az alattvalók boldogulása oly nagy mértékben függött, a kormányzást. A kormányzás ugyanis - az állampolgár lassan észre sem veszi - tiem csupán a politikai erők és szenvedélyek által befolyá.solt tevékenység, hanem országos méretű üzemszervezés és üzemvezetés is, amelynek vannak, illet\>e lehetnek szükségszerű műveletei és nem mellőzhető szabályai. XIV. Lajos, II. Frig}>es, Mária Terézia erre gondolt, amikor elrendelte a lakosság rendszeres számbavételét, az ingatlanok pontos nyilvántartását, az utcák kötelező névadását, országos térképek készítését, központi statisztikai hivatalok megszer\'ezését, az állami hivatalnokok kötelező képzését és rendszeres minősítését. A kamerahsztikának és rendé.szeti tudománynak nevezett irányzatok újdonsága abban volt, hogy először foglalkoztak rendszeresen a kormányzás és a közigazgatás és.'izeríísítésével. A forradalmak félrelökik az ésszerűsítés, hatékonyság szempontjait, helyette sokkal fontosabb követelményeket fogalmaznak meg. így volt ezzel a francia forradalom is, a szabadság, egyenlőség, test\'ériség követelése sokkal demoki'atikmabb, humánusabb kormányzási forma kialakítását tartalmazta és eredményezte, azt azonban ma már minden francia történész eli.smeri, hogy áílamgazdaság-tani, kormányzástechnikai szempontból a forradalmak végleges lezáródásáig nem ver.senyezhetett a korábbi rend olajozottan működő kormánygépezetével. Azt mondhatjuk tehát, s ez látható gyűjteményünkből is, hogy a hosszú, békés, forradalommentes időszakok kedveznek az ésszerű, költségtakarékos kormányzás feltételeinek és módszereinek kikísérletezéséhez és kipróbálásához. Nem véletlen ezért, hogy Amerika adott otthont a kameralisztika és a rendészettudomány megt'ijulásának, a közigazgatás-tudomány megszületésének. Az első amerikai ludó.sok jól ismerték az adminisztráció gyakorlatát is, sőt az európai előzményeket, Lorenz von Stein és Henry Fayol munkásságát, jó érzékkel fogalmazták meg kiindulási pontjukat. A kormányzás, legyen bármilyen szoros kapcsolatban is a politikával, nem csak politika, s hogy tudományos alapjai legyenek, megfigyelésekor el kell tekinteni minden politikai rárakódástól. Ez a kiindulás alapozta meg az amerikai közigazgatás-tudomány sikereit, elterjedtségét az egész világon, a politikának ez a természetellenes leoperálása tette azonban védtelenné is a később rázúduló politikatudományi, szociológiai kritikákkal szemben. Az átmeneti harmóniát H. A. Simon teremtette meg, aki a kezdetben szervezési tartalmú, később politikai jellegűvé váló közigazgatás-tudományt pszichológiaivá formálta át azzal, hogy a közigazgatási tevékenységek közül a döntést tette vizsgálatai fókuszába. A közigazgatás-tudomány eredményeinek szemelvényes bemutatása tehát szükségszerűen az amerikai szerzőkkel kezdődhet. Kötetünk is jelzi, hogy más országok is jelentősen hozzájárultak tudományunk gazdagítá.sához. Későbbi kötetekben remélhetően ezt is be tudjuk