Korszerű vezetési-szervezési módszerek alkalmazása a rendőrség irányításában [antikvár]

Kivételesen érdekes, hagyományok nélküli tananyagot tart kezében a Tisztelt Olvasó! A rendőrségek szervezetével és működésével foglalkozó gazdag irodalom nálunk is, csakúgy mint a világ más tájain, a szakma által diktált zárt logikával igyekszik meghatározni a rendészeti tevékenységet. Abban valami mással nem azonosítható specifikumot vél felfedezni, ami nem közigazgatás, nem igazságszolgáltatás, nem honvédelem, hanem valami mindezektől különböző jelenség, amelyet szervezeti oldalról rendvédelemként, működési szempontból pedig - Max Weber nyomán - a törvényes erőszak-monopólium érvényesítéseként lehet definiálni. A feladvány még bonyolultabb, ha tudjuk, hogy a rendőrség címszó szakmák egész sorát foglalja magába. A bűnügyi technikus jogosan minősiti foglalkozását mérnöki tevékenységnek, másfelől viszont a felderítőtiszt egyenesen "bűnügyi hírszerzőként" mutatkozik be, a járőr gondolhatja, hogy a helyi közbiztonság szolgáltatója, az igazgatásrendészeti előadó érezheti hatáskörét a civil szakigazgatáshoz nagyon közelinek, végül pedig a vizsgáló alapos okkal határozza meg a helyét az "igazságszolgáltatás előcsarnokában". Noha ezt a sokszínűséget mégis egységbe foglalja egy igazgatási keret, az államtudományok művelői kínosan ügyeltek arra, hogy a rendvédelemtől a nekik kedves tudományukat távol tartsák. Elegendő talán Madarász Tibor avagy Samu Mihály munkáira utalni. (Megjegyezzük viszont, hogy az irodalomban Szamel Lajos, folytat\>a az 1945 előtti hagyományokat, a rendészetet a közigazgatás egyik területeként vizsgálta.) A korszerű vezetéselmélet sokáig azért nem érezte magát illetékesnek, mert egész figyelmét a vállalkozói tevékenység kötötte le. Óvatossága annál indokoltabbnak tűnt, mert a modern közigazgatás tan magába foglalja a szervezetek működését tárgyául választó szervezéstudományt is, amely azután valóban tekintheti magát a "közigazgatás vezetéselméletének". Ebből a szempontból példa értékű Michel Crozier: "A bürokrácia jelensége" című monográfiája, amely 1981-ben magyarul is megjelent.