Korrupció Magyarországon I. [antikvár]

Prológus Kránitz Mariann avagy néhány gondolat a korrupcióról 1. Előzmények - gyökerek - hagyományok A korrupció „históriájának" egyik legszebb, igazán eklatáns, s egyben a jelenség alapvető jellemzőit is tükröző példája a görög mitológiából közismert, nevezetes „aranyalma-ügy" A monda szerint a történet úgy kezdődött, hogy Erisz, a viszály istennője egy aranyalmát gurított a „legszebbének kijáró titulusért versengő három istennő: Héra, Paliasz Athéné és Aphrodité lábai elé. Az aranyalmát - s vele együtt a „legszebb istennő" büszke címét - mindhárman szerették volna elnyerni, ám, mivel egyenlőképpen esélyesek voltak, egymás között sehogysem tudtak dűlőre jutni. Döntőbíró kellett tehát: elfogulatlan, jámbor és igazságos döntnök. Keresve sem találhattak volna jobbat Parisznál, a nyáját a közeli dombokon legeltető királyfinál, így hát felkérték: ítélné oda a díjat és a megtisztelő címet az arra legméltóbbnak. Parisz - míg felmérte a helyzetet és a saját, valóban diszkrecionális jogkörét - habozni látszott, hiszen a vetélytársak szinte egyformán gyönyörűek voltak Az istennők viszont nem tétlenkedtek. Úgy vélték, vesztegetési ajánlatukkal képesek hatékonyan befolyásolni a döntőbíró ítéletét. így hát a díj elnyerése fejében ki-ki felajánlotta mindazt, amit a hatalma alatt tartott. Héra hatalmat és gazdagságot ígért, s mindezekkel együtt a családi tűzhely boldogságát, ha ő lesz a legszebb; Paliasz Athéné a tudományok és a művészetek élvezetét, karriert és előbbrejutást; míg a szépséges Aphrodité, a szerelem istennője, a legszebb földi nőt és annak szerelmét. A vesztegetési ajánlatok meghallgatása után Parisz nem tétovázott többé: az Aphrodité által felajánlott „előnyt" fogadta el - megszerette és megszöktette Helenét. Talán nem is Parisz volt az első a görögök között - de semmiképpen sem az utolsó az emberiség történelmében (!) - aki a sokféle ajánlat köziil a szex, a szerelem mellett döntött a vesztegetésként felajánlott, jogtalan „előnyök" közül Ez a történet voltaképpen a korrupció esszenciáját tartalmazza. Több okból is. Először is, mert a három, igencsak nevezetes istennő mindazt tálcán kínálta Parisznak, amit akkor és azóta is az emberiség vesztegetés avagy korrupció címén kitalált magának: hatalmat, gazdagságot, családi boldogságot, a tudományok és a művészetek élvezetét, a szexet, a szerelmet A vesztegetési előnyök közül ezúttal talán csak egyetlenegy hiányzik: a nagy összegű készpénz, ami tulajdonképpen másra sem való, mint hogy az előbbieket meg lehessen „vásárolni" belőle! Másodszor, - mint az olyan életszerű manapság is - az egyetlen passzív vesztegető, azaz az ajánlatokat és végül magát Helenét „elfogadó" fél, a diszkrecionális jogkörrel felruházott Parisz mellett több (három) aktív vesztegető is szerepel. Egyetlen passzív vesztegetőhöz tehát több aktív vesztegető társul. Harmadszor: a szereplők igen magas - mondhatni „magasabb vezető beosztást" töltöttek be koruk társadalmában. A korrupció tehát nem idegen a társadalmi hierarchia legmagasabb fokán állóktól (sem).