Kínzások és kivégzések Magyarországon [antikvár]

KÍNZÁSOK ÉS KIVÉGZÉSEK MAGYARORSZÁGON A törvény általi megtorlás rettenetes eszközeinek és módozatainak kiötlése és alkalmazása, miként szerte a világban, hazánkban is jócskán megelőzte az írásbeliséget. A magyar törvényhozás és törvényalkalmazás már Szent István király korában is széles tárházát ismerte a különböző fenyítéseknek és büntetéseknek, miként számos kínzási módszert alkalmazott a központi és helyi hatalom ellenségeivel szemben. A kínzóeszközök és kivégzési módszerek felszaporodása és egyre kegyetlenebbé válása mintegy igazolja azokat, kik a középkor mellé a sötét jelzőt társítják: ebben a korszakban oly szadista és embertelen eljárásokat alkalmaztak a törvénysértőkkel szemben, melyek puszta ismertetése is elborzasztja az embert. Eme vallatási technikák és kivégzési eszközök egy része még a 19. században is használatban állott, a rendes halálbüntetésként alkalmazott akasztás pedig egészen 1990-ig, az Alkotmánybíróság halálbüntetést eltörlő határozatának meghozataláig a büntetőjogi eszközök részét képezte. Történelmi távlatban szemlélve megdöbbentő, mily hosszadalmas idő kellett hozzá, hogy a jogilag és társadalmilag egyaránt elfogadott, legitim eszközöknek számító kínvallatás! metódusok és az elképesztően szadista, véres megtorlási módozatok kikopjanak a büntetőjog eszköztárából, és helyükre humánusabbnak nevezhető eszközök lépjenek.