Fordulópont 2010/1. 47. szám [antikvár]

Ki szorul itt védelemre? Az elhúzódó válság hónapjai (évei) alatt valamiféle általános közérzetként fogalmazódott meg, hogy egészen bizonyosan fordulóponthoz érkeztünk. Igaz: gondjainkra, félelmeinkre megoldásokat nem nagyon találunk, reményeket tápláló távlatokat sem látunk. Közérzetünk holtpontjáról tehát még korántsem mozdultunk el. Ebben az általános megtorpanásban viszont - majd mindenki veszélyeztetettnek érzi magát! - ajzottan támadnak fel az védekezési reflexek, és az emberi (egyéni és közösségi) viselkedés paradoxális jelenségeit szabadítjuk egymásra, igen gyakran (önpusztító módon) saját magunkra. A jogos veszélyérzetükkel viaskodók gyakran jogtalan agresszióba menekülnek, támadnak, miközben úgy érzik: védekeznek. Ilyen paradoxális (történelmi) holtpontokon még inkább védelemre szorul a legvédtelenebb: a gyerek.