Elorzott igazság [antikvár]

Majd' másfél éve jelent meg Védtelen igazság című könyvem. Nagy port vert föl. Markáns - sokak szerint túlságosan is kemény - elemzéseim és állításaim legalább annyi ellenérzést szültek, mint amennyi elismerést arattak. Mondanom sem kell: előbbit főként bíró-, utóbbit jobbára ügyvédberkekben, valamint nemjogász körökben. A legkedvesebb reakció a Pesti Központi Kerületi Bíróság folyosóján ért. Talárban masírozott a középkorú bírónő, aki láttomra megtorpant, s határozottan elém penderült: - Ugye, maga a Kende? - Töredelmes beismerésemre hevesen kifakadt: - Hát, tudja, nagyon mérges vagyok ám magára! Végigolvastam a könyvét, és persze egyetlen szavával sem értek egyet, csakhogy cáfolni sem tudom egyiket sem! Végigbogarásztam a történeteit, gondoltam, csak találok valami olyat, amire aztán azt mondhatom: na, tessék, micsoda ostobaságokat ír - és, az istenfáját magának, nem leltem egyet sem!