Elásott igazság [antikvár]

Előszó Amiről ebben a könyvben szó lesz, az olyan szörnyű, hogy talán jobb is volna kitörölni az emlékezetünkből. De vajon el lehet-e csak úgy felejteni olyasmit, amit valójában nem is ismerünk? Ha nem rögzítjük a múlt sötét történéseit, elvárhatjuk-e egyáltalán embertársainktól, hogy ne lépjenek a rossz útra? Az 1989-es rendszerváltás fenekestül borította fel a szocialista rendet, és valószínűleg senki nem volt igazán tisztában azzal, mennyire nehéz lesz elsajátítani a „koraszülött" demokrácia által nyújtott, addig ismeretlen értékeket. Elég csak belegondolni abba, hogy a hirtelen jött szabadság, tőlünk pár száz kilométerre, a délszláv háborúban csúcsosodott ki. Ehhez képest mi még jól jártunk, ugyanakkor az új éra által meghonosított szervezett bűnözés olyan méreteket öltött Szlovákia-szerte, hogy annak következményeit a mai napig viseljük. Különösen érvényes ez a magyarlakta Csallóközre, melynek gengszterei országosan is a legvéreskezűbbnek számítottak - nem véletlenül követték el 1999-ben pont Dunaszerdahelyen a „nyugati" világ legnagyobb nyilvános maffialeszámolását. Ráadásul amíg az ezredfordulót követően sorban kerültek rács mögé a szlovák szervezett bűnözés legmeghatározóbb alakjai, addig szlovákiai magyar társaik vagy a sírba vitték gaztetteiket, vagy évtizedekig sikeresen menekültek az igazságszolgáltatás