Csodálatos kegyelem [antikvár]

ELŐSZÓ A történelem színterén csak úgy hemzsegnek a nagy emberek, akiknek a neve eltűnt kollektív emlékezetünkből. Ilyen sajnálatos sors jutott a hősies William Wilberforce-nak is, a nagy emberbarátnak, parlamenti képviselőnek, a némák hangjának, aki az elmúlt század során végzetszerűen az amerikaiak emlékezetének távoU mélyére süllyedt. Wilberforce neve valamikor a szabadság, a hit és az emberség emlékműveként magasodott. Ha Abraham Lincoln és Frederick Douglass felsorolná, milyen forrásokból merített ihletet, listájukon előkelő, ha ugyan nem az első hely jutna Wilberforce-nak. Ma az ő emlékét támasztja fel ez a pompás mű. Eric Metaxas könyve élő mérföldkőként fog állni, nem is annyira nyilvánvalóan szépséges prózája és Wilberforce életének részletes elbeszélése miatt, hanem azért, mert művészien ragadja meg a szellemi erő, az erkölcsi tisztaság, az emberi gyengeség és az isteni céltudatosság lényegét, amely ott lakozott a tizennyolcadik század végén-tizenkilencedik század elején élő emberekben. Bátor férfiak és nők szálltak szembe koruk áramlataival — Wilberforce elsőként az egyenlők között —, hogy eltöröljék a rabszolga-kereskedelem csapását. Stratégiáik, vereségeik és győzelmeik végül „szárnyra keltek, mint sasmadár", hogy felhívják a figyelmet: a rabszolgaság több, mint „sajátságos intézmény" csupán. Wilberforce úgy vélte, a rabszolgaságban nincs semmi sajátságos. O azt tartotta különösnek, hogy a társadalom oly sok kifinomult, látszólag udvarias tagja képes lenyelni a rabszolgaság epéjét, és süket fülekre talál náluk milliók segélykiáltása. Wilberforce szemében a rabszolgaság és egyéb társadalmi bajok olyan erők voltak, amelyek tönkreteszik az életet és annak élhetőségét. Az ő bátorságának és erőfeszítéseinek köszönhetően szólalhatott meg a szabadság harangja milliók számára, és visszhangozhatott a szabadságszomj végig a történelem során. WilUam Wilberforce bátorsága, buzgósága és tettei, amelyekről ebben az életrajzban olvashatimk, a befejezetlen mű modern emlékeztetőjéül