Büntetőjog [antikvár]

Részlet a műből: Első rész (Btk. X. FEJEZET) AZ ÁLLAM ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK Bevezetés Történeti áttekintés A fejezetbe foglalt bűncselekmények tárgyalása előtt szükségesnek látszik egy rövid történeti-politikai áttekintés. Az 1944-45-ös harci cselekmények következményeként Magyarországon ösz-szeomlott a nyilas hatalom, az ország pedig szovjet katonai megszállás alá került. Ebben a környezetben született meg az 1946. évi I. törvénnyel létrehozott Magyar Köztársaság. A Köztársaság büntetőjogi védelméről az 1946. évi VII. törvény rendelkezett. A többpártrendszerű parlamentáris köztársaság és intézményei védelméről szóló törvényt azonban éppen azok érdekében alkalmazták, akiknek célja a parlamentáris demokrácia megdöntése, és az egypártrendszerű diktatúra kialakítása volt. Az 1946. évi VII. törvény az említett céllal folytatott politikai-hatalmi harc eszköze lett, és éppen azokkal szemben, akik közül legtöbben a parlamentáris demokrácia hívei voltak. A koholt vádak alapján indított perek záró akkordjaként az 1946. évi VII. törvényre alapított súlyos ítéletek születtek a valóságos vagy vélt politikai ellenfelekkel szemben. Az elítéltek között volt az 1946. évi I. törvénnyel létrehozott Köztársaság két elnöke, több minisztere, az Ideiglenes Nemzetgyűlés első elnöke, számos parlamenti képviselő, az esztergomi prímás, a kalocsai érsek, a Magyar Kommunista Párttal fuzionált Szociáldemokrata Párt egyes vezetői, de a fúzió következtében létrejött Magyar Dolgozók Pártja politikai bizottságának több tagja is. 1949-ben a Magyar Köztársaság ilyen államforma szerint megszűnt létezni, és helyébe a Magyar Népköztársaság lépett. Ennek védelméről új törvény nem rendelkezett, hanem az Országgyűlés kimondta: a jövőben az 1946. évi VII. törvény rendelkezéseit a Köztársaság helyett a Népköztársaság védelmére kell alkalmazni. Az 1946. évi VII. törvény így tovább élt, egészen 1962. július l-ig, az 1961. évi V. törvény, (a második magyar Btk.) megalkotásáig. Figyelemmel arra, hogy az 1949. évi XX. törvénnyel létrehozott Magyar Népköztársaság egypártrendszerű pártállam volt, a törvény szavai mögött rejlő büntetőjogi tartalom akként módosult, hogy egy parlamentáris demokrácia helyett a kemény diktatúrát oltalmazta. Ennek következtében ún. „harci eszközzé" vált a sajtószabadság, a szólásszabadság, a gyülekezési és egyesülési jog, úgyszintén a sztrájkjog gyakorlásával szemben. Az 1956-os forradalomban való részvétel is az 1946. évi VII. törvény rendelkezései alapján toroltatott meg, Nagy Imre miniszterelnöktől kezdve az 1960-as évek elejének utolsó politikai elítéltjéig. Az 1961. évi Btk. a jogi szöveg részbeni változtatása mellett megtartotta a politikai tartalmat. A konszolidáció után a súlyosabb minősítéseket hordozó bűncselekményi tényállások helyett az állam elleni bűncselekmények körében statisztikai nagyságrendben már csak az izgatás fordult elő.