Börtönügyi szemle 2010/2. [antikvár]

Szűcs András A Btk. feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezéseinek Időbeli hatályáról A Btk. 2. §-ának alkalmazhatósága Büntető Törvénykönyvünk időbeli hatályáról annak 2. §-a így rendelkezik: „A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje." E, büntetőjogászok által jól ismert és meglehetősen gyakran alkalmazott rendelkezés értelmezése terén a jogtudomány, illetőleg a jogalkalmazói gyakorlat komoly eredményeket mondhat magáénak, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a dogmatikai elemzések és jogalkalmazói okfejtések már minden felmerülő problémára egyértelmű és kétségbevonhatatlan választ adtak volna. Arra vonatkozóan, hogy egy adott cselekményt mely időben hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni, a Btk. 2. §-a és a hozzá kapcsolódó értelmezések általában megfelelő eligazítást adnak, nem nyújtanak azonban segítséget a Btk. azon rendelkezéseinek időbeli hatályát illetően, amelyek alkalmazása az elbírálás - mint jogalkalmazói tevékenység - körén kívül esik. Tipikusan ilyennek tekinthetők a végrehajtási kérdést érintő, büntetés-végrehajtási jog körébe tartozó előírások, mint például egyesek azok közül, amelyek a feltételes szabadságra bocsátás jogintézményét szabályozzák. A bírói gyakorlatban nem alakult ki egységes álláspont abban a tekintetben, hogy a Btk. feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezései kapcsán van-e helye a Btk. 2. §-ban megfogalmazottak figyelembe vételének. A Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatokban közzétett egyik döntése szerint a feltételes szabadságra bocsátás a törvény szóhasználatában szereplő „elbírálás" szűkebb fogalmi körén kívül eső, csupán a szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazható lehetőség, ezért az elbíráláskor hatályban lévő törvény szerinti minősítéshez tartozó - büntetési tételben kifejezésre jutó - súlyosabb jogkövetkezmény alkalmazhatósága mellett a feltételes szabadságra bocsátás kedvezőbb lehetősége összhatásában nem jelenti a cselekmény enyhébb elbírálását.^ A bírósági határozat indokolásából nem lehet egyértelmű és általános érvényű következtetést levonni, de a megfogalmazás azt sugallja, hogy az eseti döntést meghozó tanács a feltételes szabadságra bocsátást az elbírálás tágabb fogalmi körébe sorolta, tehát megítélése szerint a Btk. 2. §-át a feltételes szabadságra bocsátás során is alkalmazni kell. Nemrégiben a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma egy a Btk.-ba 2009-ben bekerült rendelkezés kapcsán egyértelműen állást foglalt az alkalmazhatóság kérdésében, ez azonban még mindig nem zárta le véglegesen a tárgykörben bh2006.173.