Bomlasztás [antikvár]

BEVEZETÉS A Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnökségének működéséről 1990 első napjaiban szerzett tudomást a hazai közvélemény. A rendszerváltás folyamatában Duna-gate botrányként elhíresült eseménysor révén vált világossá, hogy a magyar állambiztonság belső elhárítással foglalkozó részlege gőzerővel dolgozik korábbi iratainak eltüntetésén, ugyanakkor továbbra is megfigyeli az ellenzéki szervezeteket. A botrány elültével a fennmaradt akták sorsának rendezéséről, a titkosszolgálatok örökségéről hosszas közéleti viták kezdődtek. A közszereplők átvilágítása (lusztráció), a titkosszolgálati eljárások alanyainak (az egykori „célszemélyek") információs kárpótlása, valamint a történeti kutatások lehetőségei ugyanakkor meglehetősen aszimmetrikusan alakultak. A fokozatosan hozzáférhető iratok megismerésének lehetőségei nagymértékben meghatározták a szervezet működésével kapcsolatos elbeszéléseket. A veszteségekre, az áldozatokra fókuszáló vagy a kollaboráció jelenségeit vizsgáló leírások legfőbb forrásai sokáig az egyes ügyek vagy ügynökök dosz-sziéi voltak. A belső elhárítás átfogó működéséről, az egyes részegységek tevékenységi köréről és különböző megfigyelési terű-