BMK füzetek 9. [antikvár]

„Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti " /Ernest Hemingway/ Ismét eltelt egy mmikával teli év. Országszerte, az élet minden területén azon gondolkodnak az emberek, mit és hogyan tettek, milyen eredménnyel. Elemzések, összegzések fogalmazódnak meg, folyik az éves munka értékelése az Országházban, az állami- és magán szférában, a családokban. Sok a megválaszolt és megválaszolatlan kérdés, de remélhetjük, hogy az év mindennapjainak küzdelmeiben senki sem lett vesztes. Talán mára már gyökeret eresztettek az ország gazdaságában a vállalkozások, talán „megállj-t" parancsolhat a társadalmi közérzet romló állapotaiban hazánk Uniós tagsága is és kirajzolódik egy gazdagabb, biztonságosabb jövő képe. A Biztonságos Magyarországért Közalapítványnál is azon munkálkodunk, hogy összevessük az év elején kitűzött célokat a teljesülés valóságával. Persze óhatatlan, hogy az ember csak az elmúlt egy évre tekintsen vissza! Tény, hogy a Közalapítvány létrehozása megalapozottnak és időszerűnek bizonyult. A bűnözés elleni társadalmi összefogás gondolatának Dr. Kopácsi Sándor által elültetett palántái kisarjadtak és növekedésnek indultak. Sikeres évet zártunk. Ennek megítéléséhez elegendő lehet, ha pusztán arra gondolunlc, milyen sok bűncselekmény áldozatának vagy az áldozat hozzátartozójának nyújtott segítő kezet a Közalapítvány, és mennyi civil bűnmegelőző, katasztrófavédelmi civil szervezet kapott támogatást. Ezáltal önkéntes tűzoltók, polgárőrök, Icűlönleges mentő szervezetekbe tömörült kétkezi munkások, vállalkozók, orvosok, mérnökök és tanárok százai, ezrei fogtak össze a falvakban, a kistérségekben, a városokban, hogy szembe szálljanak a bűnözéssel, vagy a temié-szet erőivel. Természetesen egy pillanatra sem felejtjük el, hogy mindazt a támogatást, amit a Kuratórium njmjtott, azt az ország népe adta a bajba jutottaknak. A Közalapítvány csupán szervezője, közvetítője volt ennek az állami segítségnek. Ezért is valljuk, hogy amit tettünk, az „még nem elég"! A BMK minden bizonnyal tehetett volna többet, másként, jobban és eredményesebben is. Arra azonban méltán büszkék lehetünk, hogy az országban összehangoltan sikerült kibontakoztatni olyan folyamatokat a lakosság közösségeiben, amelyek gondolkodásra késztetnek, nem csak a helyi, de az egész társadalmi közérzetet károsan befolyásoló, romboló erőkkel, tényezőkkel szemben. Természetesen ez nem csupán közalapítványi siker.