Bővebb ismertető
1
A társadalmi bűnmegelőzés nemzetközi tapasztalataiból
(sorozatni, rész: Olaszország, Luxemburg, Hollandia és Portugália.)
(Sorozatunk harmadik részéhez értünk. Amint azt az eddigiekből is olvashatták, a soron kiivetkező országoknál is vitathatatlan, hogy a bűnözők elleni fellépésben, a társadalmi bűnmegelőzés gyakorlatában minden országban központi kérdés, a rendvédelmi szervek és a civil lakosság közötti bizalom megléte, valóságos állapota, vagy hiánya. Következésképpen a helyenként és esetenként felbukkanó bizalmatlanság felszámolásának kiemelkedő jelentősége van. Az nyilvánvaló, hogy ebben a kérdéskörben évszázadok alatt felhalmozódott, súlyosan negatív civil tapasztalatok állnak az egyik oldalon. A másikon pedig a ma már demokratizálódó rendőrség. Annyira mély és eleven lehet a polgárok „élményanyaga", hogy napjainkban talán ennek a falnak a ledöntése képezi a társadalmi bűnmegelőzés hazai, és nemzetközi sikere kulcsát. Igaza volt az Alapítónknak, Dr. Kopácsi Sándornak, aki megfelelő világtapasztalatokkal maga mögött, mind untalan a társadalmi összefogás fontosságát, jelentőségét, a bizalom kölcsönös visszaállítását hirdette. Ezt hangsúlyozta, magyarázta a kapitalizálódó Magyarországon. Nagyon érdekesek az alábbi országoknak is a felfogásbeli gondolatai, tapasztalatai. Azért vannak, hogy merítsünk belőle. Érdemesek az átolvasásra és az alkotó alkalmazásra.
A 9. számban következik Spanyolország, Svédország és befejezésként az Egyesült Királyság. (Szerk)
Olaszország
Az olaszok minden lehetséges fórumon, önkritikusan kihangsúlyozzák azt a véleményüket, hogy általánosságokban szólva, a megfelelő rendőri rendfenntartás nem biztosítható anélkül, hogy a bizalom ne lenne erős a rendőrök és a polgárok között. Alapvetően fontos kérdésnek tekintik a kapcsolatok kialakítását az állampolgárok körében. Önértékeléseik szerint, Olaszországban ez az elvárt, újszerű kapcsolat felvétel igazából még nem fejlődhetett ki teljesen. Ennek ellenére, bizonyos esetekben, valójában léteznek bizalmon alapuló kapcsolatok a polgárság és a rendőri erők között. Manapság biztonsággal lehet azt állítani, hogy az olasz és az európai polgárok több rendfenntartó rendőri erőt szeretnének látni az utcákon. Szeretnék, hogy a rendőrség legyen kissé barátságosabb, közelebb az otthonokhoz, közvetlenebb az emberekhez.
A szakmailag magasan képzett rendőrök munkájáról szinte rendszeresen kihangsúlyozzák, hogy a polgárok manapság fokozottan igénylik a rendőri erő jelenlétét az őrjáratokban, a szomszédságban, az emberek között „elvegyülve". Azért, hogy legyenek közvetlen kapcsolatban a fennálló problémákkal, a polgárok félelmeivel, melyek jelen vannak mindennapjaikban.
Alapvető feladatnak tartják a mi fogalmaink szerinti bűn megelőzését, a kölcsönös tájékoztatást, a vizsgálatokban a kölcsönös információ cserét. Mindezek azzal a céllal történnek, hogy a jelentősebb bűnelkövetők elleni harc folyamatosan folyjék minden területen, a közrend megteremtése érdekében. Ezt a szaktevékenységet az emberek közös erővel és megértéssel támogatják. Fontos tényező a mind kiterjedtebb, megfelelőbb szociális kontroll, a szolid, jó érzésű, kölcsönösségen alapuló partneri, emberi kapcsolat, amelyet ők „aktív partnerségnek" neveznek.
A megbízhatóan működő szociális háló csak abban az esetben képzelhető el, ha jelen van a folyamatos párbeszéd a rendőrök és az emberek között. Amennyiben a rendfenntaitás elsődleges feladatai teljesítésének mindenoldalú feltételei adottak, ez által a polgárok biztonságérzetben elképzelései reálissá válhatnak.
Kántor Péter 1949-ben született, Budapesten. Költő, műfordító.
1973-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol-orosz, majd 1978-ban magyar szakon szerzett diplomát. 1973 és 1976 között budapesti középiskolákban dolgozott nyelvtanárként. 1984 és 1986 között a Kortárs munkatársa. 1990-91-ben Fulbright ösztöndíjas az Egyesült Államokban. 1997 és 2000 között az Élet és Irodalom versrovatvezetője.Verseskötetei: Kavics (1976), Halmadár (1981), Sebbel-lobbal (gyerekversek, 1983), Grádicsok (1985), Hogy nő az ég (1988), Napló 1987-1989 (1991), Fönt lomb, lent avar (1993), Mentafű (válogatott versek (1994), Búcsú és megérkezés (1997), Lóstaféta (2002), Trója-variációk (2008), Kétszáz lépcső föl és le (gyerekversek, 2005), Megtanulni élni – Versek 1976-2009 (2009), Köztünk maradjon (2012).
A brémai muzsikusok című gyermekdarabját 1999-ben a Stúdió K mutatta be (Fodor Tamás rendezte). Fontosabb műfordításai: Pilnyak: Meztelen év (1979), Remizov: Testvérek a keresztben (1985), Puskin : A kapitány lánya (2009). Válogatásában jelent meg az Új kabát, utolsó esély – kortárs brit költők antológiája (1993). Visszanéző címmel kortárs költők esszé-antológiáját válogatta és szerkesztette (2000).
Verseit több nyelvre lefordították; több nemzetközi költői fesztiválon szerepelt Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, Afrikában, Kínában.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Halmadár (1981), Grádicsok (1985), Hogy nő az ég (1988), Búcsú és megérkezés (1997), Lóstaféta (2002), Trója-variációk (2008), Megtanulni élni - Versek 1976-2009 (2009), Köztünk maradjon (2012), Egy kötéltáncos feljegyzéseiből (tárcanovellák) (2016)
Díjai
Wessely László-díj (1990), Déry Tibor-jutalom (1991), Fulbright-ösztöndíj (1991), Füst Milán-jutalom (1992), József Attila-díj (1994), Soros Alkotói díj (1999-2000), Vas István-díj (2004), Babérkoszorú-díj (2007), Palládium-díj (2009), Radnóti-díj (2012), Artisjus Irodalmi Nagydíj (2013)
Tagja a Szépírók Társaságának, a Digitális Irodalmi Akadémiának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
A szerző portréját Szilágyi Lenke készítette.