Bérc avagy a joguralom útjai [antikvár]

A szerző előszava A Mi Urunk rövid földi életében tudtunkkal soha nem írt le egy sort sem. János evangéliuma is csak arról számol be, hogy az Emberfia egy alkalommal valamit írt a földre, majd kimondta az írás egy fontos mondatát, aztán újból a földre írt, vagy rajzolt valamit, de senki sem tudja, hogy mit. Jellemző és csodálatos kép, amely ezen evangélium nyolcadik fejezetének hatodik és nyolcadik versében tárul elénk: a Megváltó írásban nyilvánul meg, de nem a világ számára. A mi számunkra szóban közölte mondanivalóját. Tanítása élőszavaiban, tetteiben és tanúságában van: egész életében, halálában és feltámadásában, melyben maga az Örökkévaló nyilatkozott ki nekünk. Ugyanakkor mindazt, amit az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről tudunk, az írásból tudjuk: írásból, melyet sugalmazásra írtak - emberek. Minden, mi erről az írásról szól, üdvös és hasznos lehet; minden, mi másról szól, legfeljebb e Könyv lábjegyzeteként értelmezhető; minden, mi távol visz e Könyv világától, kárhozatos és káros. Közéletről és közjogról írni önmagában is kétes, kétséges és bizonytalan vállalkozás. A világi írás általában nem nemes tevékenység; a legtöbb esetben ördögi, öncélú és önző munka, amely szerzőjének emlékezetét hivatott szolgálni, nem az örök dicsőséget. Ha valaki összegyűjti és kötetbe zárja eredetileg is egy fi í'i' :! I ¦ i , f j ' ' 11