Az antik városállam [antikvár]

E H, Ó S Z O. Szerencsésnek érzem magamat, liogy a legszebb és legjobb könyvek egyikének, Fustel de Coulanges müvének, magyarázója lehetek. Szépnek mondom, mert előadása módja egyszerű, de a mellett elegáns, megnyerő és egyúttal méltóságteli; nincsen benne semmi keresettség, zavaró mesterkéltség, nyugodtan folyik a beszédje, de mint a regélő szájáról az elbűvölő mese, folyton mintegy kaleidos-kopban, új képeket varázsol az olvasó lelke elé. Önkénytelenül magával ragad és alig hogy sejtenők, már a tudományos kutatás egy eddig még nemis sejtett világába vezet be bennünket, játszi könnyűséggel oldva meg a legnehezebb problémákat, melyek az ember gondolkodását foglalkoztathatják. Az egymás mellé fűzött egyszerű mondatok mind megannyi művészi mozaikok, melyek összefoglalva a legbá-mulatosabb képet varázsolják elénk. — Minden egyes fejezet, valóságos Meissonieri modorban, a legaprólékosabb részletben is kidolgozott kép. Egyen sem vagyunk képesek némi bágyadtságot, a mesteri gondozás hanyatlását észrevenni. A fény és az árnyék elejétől végig lankadatlan kitartással, mindig ugyanazon művészi érzékkel vannak elosztva.