Állami jog és erkölcsi rend [antikvár]

Előszó Mi tartja egyben a modern társadalmakat egy olyan korban, amikor megszűnőben van a vallás összefogó erejében vetett hit? Ez a hazánkban kevéssé ismert, nemrég elhunyt nagy német katolikus államegyház jogász életművének egyik alapkérdése. S ez a mi egyik alapkérdésünk is, akik a 21. század elején ragaszkodunk a nemzeti összetartozáson túl ahhoz is, hogy a keresztény értékvilág és életforma nélkülözhetetlen kötőanyaga a jövő Európájának is. Ernst-Wolfgang Böckenförde német alkotmánybíróként, katolikus jogfilozófusként a legújabb kori jogállam és a demokrácia működési mechanizmusait, viszonyát és jelenségeit kutatta munkáiban. Nem elefántcsonttoronyból szemlélte a nyugat-európai társadalmak átalakulását, hanem aktív közéleti szerepet vállalt: a '70-es években a német Bundestag alkotmányreform bizottságának tagjaként, majd a Német Szövetségi Alkotmánybíróság bírájaként tevékenyen részt vett a társadalomformáló kodifikációs folyamatokban. Katolikus egyházi tanácsadóként folyamatosan jelen volt a közéleti-, társadalmi vitákban is. A szekuláris állam mibenléte az elmúlt években egyre szélesebb körben kerül górcső alá. Nem pusztán történetisége áll a középpontban, hanem evolúciója, változási képességének lehetőségei is. Az iszlamista radikalizmus európai elterjedése önvizsgálatra készteti a zsidó-keresztény hagyomány és kultúra fundamentumán működő európai államiságot magukénak valló nemzeteket. Olyan kérdésekre kell választ keresni, hogy a vallási-világnézeti semlegesség, a szólásszabadság az évszázadokkal ezelőtt született értelmezési keretek mentén fenntartható-e a jelen körülmények között? A társadalmi pluralizmus megőrzése mennyire lehet indokolt cél ma? Le kell-e mondani azokról a morális és egyben kulturális normákról, melyek az európai ember mindennapjait meghatározták még a 20. században is? Böckenförde nem félt a „társadalom homogenitásának" fontosságát szembeállítani a multikultura-lizmussal.