A városgazdálkodás néhány problémája a második ötéves terv időszakában [antikvár]

Újszerűnek tűnik az a vállalkozás, amelyet a Déri Múzeum Baráti Köre ezzel az előttünk álló kiadvánnyal kezdeményezett. A szerkesztő bizottság azonban úgy érzi, hogy amikor a társadalmi életnek s a gazdaságpolitikának egy jellemző mozzanatát - a teljesség igénye nélkül - feltárja, nemcsak a tudományos elméletnek kíván alapot nyújtani a további kutatáshoz, hanem az akkori politikai gyakorlatot is igyekszik mind ismertebbé tenni s a levont tanulságok alapján a jövő számára hasznos forrásanyagot biztosítani. Kétségtelen, hogy a második ötéves terv olyan időszakban született meg, amikor az MSZMP irányítása alatt népünk győzedelmeskedett az 1956. évi ellenforradalom romboló, fejlődést gátló erői fölött. Ez a győzelem a belső rend megszilárdulását, a párt tekintélyének határozott és minden szocialista állam által üdvözölt, a kapitalizmus táborában is elismert eredményekhez vezetett. Az eredmények új célkitűzéseket vontak maguk után, s az újabb célok megvalósítása ismét magasabb síkon kibontakozó kezdeményezéseket indokolt. A politikai helyzet 1960-ban már lehetővé tette a második ötéves terv irányelveinek kidolgozását s annak alapján a tanácsok munkájának széles mederben áramló alakulását. Ennek az átalakulásnak eredményeit és hiányosságait a tanácsi költségvetés nézőpontjából tárja fel Tardi Tibor tanulmánya, amely ilyen alapon történelmi jellegű közgazdasági értékelésnek minősülhet, s valóban olyannak tekintendő annál is inkább, mert a terv befejezése óta eltelt idő alkalmas arra, hogy higgadtan, nyugodt szemlélődéssel vizsgáljuk az eltelt tíz év folyamán végrehajtott intézkedéseket. A szerkesztő szükségesnek tartja annak megjegyzését, hogy ez a munka látszólag kifejezetten közgazdasági-történelmi, pénzügyi elemző dolgozat. Ez valóban csak látszólag érvényes megállapítás, mert a tanulmány erőteljes politikai koncepciójú tanulságokat tartalmaz. Eredetileg doktori értekezésnek készült, de az azóta bekövetkezett gazdaságpolitikai változások az eredeti kézirat bizonyos kiszélesítését indokolták, s habár a szövegezés mindenképpen az eredeti elképzelések írásos megfogalmazása, mégis bizonyos, hogy az alapvető kiindulást nem érintő módosítások is helyet találtak benne.