A szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeinek gyűjteménye II. [antikvár]

ELŐSZÓ A Szerzői Jogi Szalcértő Testület szalcvéleményeiből összeaUitott immár masc^ilc ^jtemé-íyL kötetet Lt a kezében az olvasó. Az 1970-1^7 közötu idős^b^ adott s^le'né-n^ből adott válogatással (45 jogeset) nagyjából azonos tenedelmu H. kötet 1978-1989) összeállításakor 46 szakvélemény bizonyult elvi és gyakorlaü jelentosegunek, a szerzői jog időszerű problémáit megvUágító, keUően orientáló jeUegűnek. ^ _ A hazai és nemzetközi szakmai értékítélet egyaránt színvonalasnak es korszerűnek minosiü a magyar szerzői jogot. Az 1969 évi IH. törvény koncepciójának és megoldásainak radikális módosítása nélkül - elsősorban a végreliajtási normák kiegészítésével, kisebb módosításaival - sikerrel törekedett megfelelni korunk - különösen a műszaki fejlődés, a nemzetközi együttműködés, a hazai gazdasági-társadalmi változások által indukált kihívásoknak. Ha a jogalkotó és a jogalkalmazó eddig sikerrel oldotta is meg a változó követelményekhez történő igazodás feladatait, ma már a szakmai közvélemény előtt nyilvánvaló, hogy időszerűvé vált szerzői jogunk viszonylag átfogó reformja. A reformot előkészítő — 1988-ban megalakult — bizottság munkája az utóbbi időben felgyorsult. A reformot megalapozó elméleti munkákon és a külföldi-nemzetközi tendenciák tanulmányozásán kívül a jogalkotó messzemenően támaszkodni kíván a hazai gyakorlatban felhalmozódott tapasztalatokra. Elsősorban a bírósági döntések tanulmányozása nyújthat kellő információt, de korántsem elhanyagolható forrás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gazdag tárháza, ami bizonyos szempontból még szélesebb merítésű is, mint a bírósági praxis, ugyanis a Testület nem csupán bírósági felkérésre ad szakvéleményt. Az 1970-ben létrehívott Testület — rendszeresen kiegészítve — közel 200 szakértőt tömörít a műfajok széles skáláját reprezentáló alkotók, a felhasználók képviselői és a szerzői jog specialistái köréből. A Testület szakvéleményei megalapozottak, túlnyomó többségüket az eljáró bíróságok döntéseik során figyelembe veszik. A szakvélemények iránti igény növekvő tendenciát mutat, 1989-ben a Testület bizottságai 30 esetben adtak szakvéleményt. A szakvélemények gazdag tárából válogatott — és a jelen kötetben publikált — jogesetek belső arányai is tükrözik a gyakorlat változásait. Csak néhány illusztratív adat. Az „új technika" kihívásaival kapcsolatos esetek száma 5 (a korábbi kötetben csupán a software minősítésével kapcsolatos, azóta — nemzetközUeg is elismert — precedensül szolgáló 1972. évi bírósági ítéletet megalapozó szakvélemény kapott helyet), a rokonjogi, szomszédos jogi problémákat (ideértve az előadóművészek jogállásával összefüggő kérdéseket is) a gyűjteményben 7 szakvélemény érinti (az I. kötet 4 esetével szemben), a felhasználási szerződésesei kapcsolatos jogvitákat 3 jogeset reprezentálja (az előző kötetben 1), míg a szolgálati müvekkel összefüggő vitás kérdéseket 4 szakvélemény tükrözi (az I. kötetben ilyen jogeset egyaltalan nem szerepelt). Természetesen a szakvélemények tekintélyes hányada fogl^o-zik a szerzői jog ,,klasszikus", értelmezési problémáival is " csoportosított szakvélemények alkahnasak hatályos szerzői rXÍJ Zf t éppúgy, mint a kodifikációs reformok elósegítésé- Skewfdő sS efc -^''®' " joghallgatók, sőt a szerzői jog kérdései iránt Budapest, 1990. december Lontai Endre egyetemi tanár, a Testület elnöke