A méltóság mázsakönyve [antikvár]

KALENDÁRIUM, KALEIDOSZKÓP Ha az emberi jogokat nem általánosságban nézzük, akkor mindig problémákra bukkanunk. Itt konfliktus, ott diszkrimináció, amott ordas eszmék és belőlük következő világtörténelmi (vagy „csak" lokális) bűncselekmények. A jogvédő ebből a szempontból hasonlít az orvoshoz: őt is a beteg szervezet és a betegségek érdeklik, nem pedig az egészséges, panaszmentes emberi test. Ez utóbbit is meg kellett tanulnia anatómiaszigorlatra, de nem ezzel van dolga. Más szempontból viszont nem áll fenn a hasonlóság: gyógyító munkája közben az orvost nem érdekli az orvostudomány története, a jogvédő viszont állandó párbeszédet folytat elődeivel, sőt elődei párbeszédre képes ellenfeleivel is. A történelmi perspektívát beépíti napi reflexeibe. A jelen kötetben olvasható naptár csak egy a lehetséges emberi jogi kalendáriumok közül. Az év minden napjára sok-sok olyan történelmi és kul-tiirtörténeti esemény évfordulója esik, amely kapcsolatba hozható az emberi jogokkal, azok kivívásával vagy megtiprásával, továbbá sok olyan személy születési vagy halálozási évfordulója, akik az emberi jogok alakulásában valamilyen szerepet játszottak. Aki a jelen könyvet elolvassa, megszédülhet az emberi létezés aspektusainak sokféleségétől. Ez a szédület pedig nem áll távol a félelem és a részvét azon ötvözetétől, amelyet a régiek - az ő kedvükért itt most hadd írjam th-val - katharzisnak neveztek. „Zuhog az ész / a gazdátlan tényrakásokra" - írta négy évtizeddel ezelőtt Petri György, aki költőként és állampolgárként maga is fogékony volt az emberi jogokra, illetve a tőlük való megfosztottságra. Ebben a könyvben is „gazdátlan tényrakásokkal" találkozik az olvasó, amelyek azonban az ész működésétől, az Immánuel Kant-i értelemben vett nyilvános észhasználat jóvoltából, ha átmenetileg is, de gazdájukra találnak. A tények sokaságával magyarázható, hogy az összeállítónak, aki egyben a miniesszék szerzője is, gondosan ügyelnie kellett az arányokra. Legyenek előremutató mozzanatok, noha túlzott optimizmusra nincs okunk. Szembesüljünk kisebb-nagyobb, olykor hatalmas aljasságokkal és gonoszságokkal, hogy hasonlókra soha többé ne kerüljön sor, noha tudjuk (érezzük, bőrünkön tapasztaljuk), hogy mindig lesznek aljasságok és gonoszságok, persze különböző léptékűek. Egy példa a gazdátlan tények egymásmellettiségére: február 27. a kötetben a „csehszlovák-magyar lakosságcserének" nevezett 1946-os kényszerkitelepítés kezdete, másnap, 28-án viszont a Linda Brown-ügy kerül szóba, amelyhez az USA-beh oktatási szegregáció felszámolása köthető. Másik példa: július 4. az 1776-os amerikai Függetlenségi Nyilatkozat évfordulójaként szerepel a kötetben, amely hangsúlyozza, hogy ez a dokumen- [51 : I