A magyar parlamentarizmus végnapjai (1945-49) [antikvár]

Részlet: Kis ország nem ura a maga sorsának, nem lehet független irányítója belpolitikai változásainak sem. Fokozottan érvényes ez a közép-kelet-európai kis országokra, ahol a nagyhatalmak gazdasági, stratégiai és ideológiai érdekszálai egymás mellett sűrűn behálózzák e területeket. Mivel önerejükből nem szabadulhatnak ki ebből a hatalmi hálózatból, belső ügyeik megoldását is ezekhez a külső tényezőkhöz kell szabniok. Ez a tétel érvényes Magyarországra is. Ezért ha a második világháborút követő esztendők (1944-49) belpolitikai eseményeit és változásait vizsgálat tárgyává tesszük, szem előtt kell tartanunk az akkori nemzetközi helyzetet, egyébként téves magyarázatok és ingatag teóriák hínárjába keveredünk, amelyek nem adnak kutató kérdéseinkre igaz feleletet. Tanulmányunkat tehát a második világháború befejezésekor kialakult európai helyzet (ennél távolabbra nem szükséges tekintenünk, mert Magyarországot helyzete - múltja és jövője - az európai kontinenshez köti) felvázolásával kell kezdenünk. Milyen volt a nagyhatalmi helyzet 1945-ben? Erre a kérdésre legszemléltetőbben úgy felelhetünk, ha összehasonlítjuk az 1945-ös helyzetet az első világháború (1914-18) közöttivel.