A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2011/1. [antikvár]

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Jogegységi határozatok a magyar köztársaság legfelsőbb bírósága 1/2011. BJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Büntető Jogegységi Tanácsa Budapesten, a 2011. év április hó 18. és május 2. napján tartott nyilvános ülésen - a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökének indítványa tárgyában - meghozta a következő jogegységi határozatot: L A 2010. évi május hó 1. napja előtt jogerősen elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtása és felülvizsgálata során a 2009. évi LXXX. tőrvény 25. §-ának (1) bekezdésével módosított Btk. 74. § (3) bekezdése nem alkalmazható. II. A 2010. május hó 1. napja előtt jogerősen elrendelt kényszergyógykezelés tartama alatt elkövetett újabb büntetendő cselekmény miatt - 2010. május 1. napját kővetően - ismételt kényszergyógykezelés elrendelésének nincs helye. III. A 2010. május 1. napja után jogerősen elrendelt kényszergyógykezelést kővetően elkövetett büntetendő cselekmény miatt, amennyiben annak törvényes feltételei fennállnak, a kényszergyógykezelést ismételten el kell rendelni. IV. Ha ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el, akkor a kényszergyógykezelés tartamának kezdőnapja az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésének a napja. Indokolás A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 439. § (1) bekezdés a) pontjának II. fordulatára hivatkozva a 440. § (1) bekezdés a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. Az ebben felhozott elvi kérdést a kényszergyógykezelés törvényi szabályozásának 2010. május l-jétől hatályos módosítása alapozta meg. A Btk. 74. §-ának (3) bekezdését módosító 2009. évi LXXX. tőrvény 25. §-ának (1) bekezdése szerint a kényszergyógykezelés legfeljebb az (1) bekezdés szerinti cselekményre megállapított büntetési tétel felső határának megfelelő ideig, életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény esetén legfeljebb húsz évig tart. Ha ezt kővetően az egészségügyről szóló tőrvényben meghatározott feltételek fennállása miatt szükséges, a kényszergyógykezeltet pszichiátriai intézetben kell elhelyezni. Az új szabályozás mellett a kényszergyógykezelés felülvizsgálatáról szóló Be. 566. §-a változatlan maradt. Az elvi kérdés tehát az, hogy a módosított Btk. 74. § (3) bekezdése vonatkozik-e a 2010. május 1-je előtt jogerősen elrendeh kényszergyógykezelésre vagy sem. Ha igen, akkor milyen eljárást kell követni a felülvizsgálat során, a kényszergyógykezelést meg kell szűntetni, vagy annak megszűnését kell megállapítani a felső tartam lejártakor. Abban az esetben, ha a gyógykezelés továbbra is szükséges, ki intézkedik a beteg intézeti elhelyezéséről. Az indítványozó a kezdeményezésre okot adó pertörténeti előzményekből a következő, ugyanazon tárgyban hozott és az elvi kérdésekben alapvetően eltérő álláspontokat tartalmazó :ági hatá latokra hivatkozott. A) AFővárosiBírósága6.Bk.ll09/2010/6.ésa8.Bk.901/2010/3. számú, első fokon jogerőre emelkedett határozataiban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Btk. 74. § (3) bekezdését kizárólag azokban az eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben a terhelt kényszergyógykezelését 2010. május 1-je után rendelték el. E határozatok indokolásában kifejtették, hogy az 1979. évi 5. tőrvényerejű rendelet (Btké.) 4. §-a alapján a Btk. hatályba lépése előtt jogerőre emelkedett határozattal kiszabott fő- és mellékbüntetést, illetve intézkedést a korábbi jogszabály alapján kell végrehajtani. Ebből következően nincs jelentősége annak, hogy a kényszergyógykezelést megalapozó bűncselekmény büntetési tételének felső határa letelt-e vagy sem, ugyanis az intézkedés megszüntetésére kizárólag a Btk. 74. § (4) bekezdése alapján kerülhet sor. Ezen határozatok jogi okfejtése szerint a Btk. 2. §-ának alkalmazása fogalmilag kizárt. E határozatok ellen az ügyészség i tőrtént, vagyis a Fővárosi Főügyészs tot képviseli, amelyet egyébként a B Kollégiumának többsége követ. B) érői perorvoslat nem s ezt ajogi álláspon-osi Bíróság Büntető Ettől eltérő álláspontokat tükröznek a Fővárosi Bíróság ll.Bk.321/20l0/lL, lLBk.937/2010/19 számú határozatai, amelyekben kifejtették, hogy a Btk. 74. § (3) bekezdésében foglalt új szabályt kell alkalmazni függetlenül attól, hogy a kényszergyógykezelést 2010. május 1-je előtt vagy után rendelték el, mert az ellenkező megoldás indokolatlan diszkriminációt eredményezne, és a Btk. 2. §-ának helyes értelméből is ez következik. E jogi álláspont szerint a kényszergyógykezelés nem tekinthető pusztán végrehajtási kérdésnek, mivel speciális szabályok vonatkoznak rá. E határozatok ellen az ügyészség valamennyi esetben fellebbezéstjelentett be, azonban a Fővárosi ítélőtábla ezen határozatokat e tekintetben helybenhagyta, vagyis egyetértett az ott kifejtett jogi megoldással. Ugyanakkor viszont a jogi indokolást tekintve a Fővárosi ítélőtábla határozatai eltérnek egymástól. - Az egyik álláspont szerint a Btk. 2. §-ának alkalmazása fehétlenül indokolt, ugyanis a Be. 566. § (1) bekezdés szerinti eljárás lefolytatásakor a terheltre nézve kedvezőbb állapotokat teremtő jogszabály van hatályban. Abban az esetben, ha a büntetési tétel felső határa letelt, a terhelt egészségügyi ál-