A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2009/1. [antikvár]

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Jogegységi határozatok A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA 1/2009. BJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Büntető Jogegységi Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének indítványa alapján indult jogegységi eljárásban Budapesten, a 2009. év március hó 23. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő jogegységi határozatot: 1) A Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okirattal visszaélés vétségének „megszerzés" elkövetési fordulata nem azonos a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében írt „elvétel" elkövetési magatartással. A „megszerzés" megvalósulásához viszonylag hosszabb ideig tartó, visszaélésszerű, a közokiratok iránti bizalom megingatására alkalmas birtoklás szükséges. Pusztán arra tekintettel, hogy a tettenért tolvaj az idegen dologgal együtt - rövid időre - okiratot is magához vett, a lopás bűncselekményének [Btk. 316. § (1) bekezdés] kísérletével halmazatban az okirattal visszaélés vétségének [Btk. 277. § (1) bekezdés] - eshetöleges szándékú megszerzéssel elkövetett - kísérlete nem állapítható meg. 2) Megsemmisítéssel követi el az okirattal visszaélést az is, aki a nem kizárólag saját vagy idegen közokiratot olyan körülményeknek teszi ki, amelyek következtében az okirat állagának helyrehozhatatlan károsodása, vagy tartalmának felismerhetetlenné válása (eltűnése) az általános élettapasztalatok alapján előrelátható. Indokolás I. A Legfelsőbb Biróság elnökhelyettese az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 440. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározottjogkörben a Be. 439. §-a (I) bekezdésének a) pontjában írt célból - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében - jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. Eltérő bírói gyakorlatot tapasztaU ugyanis abban az elvi kérdésben, hogy a Btk. 316. §-ának (I) bekezdésében foglalt lopással, illetve annak kísérletével megállapítható-e halmazatban a Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közokirattal visszaélésnek a jogtalan megszerzéssel megvalósított alakzata, illetőleg annak kísérlete, ha a jogtalan eltulajdonítás végett elvett személyes dolog az általános élettapasztalat szerint közokiratot tartalmazhat és ténylegesen tartalmaz is, továbbá ezzel ösz-szefüggően abban, hogy a közokirattal visszaélés tényállási elemét képező „megszerzés" azonosítható-e a lopás tényállási elemeként megjelölt „elvétellel". Az ítélkezési gyakorlatban kialakult eltérő álláspontokat az alábbiakkal szemléltette: a) A Békéscsabai Városi Bíróság a 13. B. 238/2003/12. számú - a Békés Megyei Bíróság 2. Bf 666/2003/5. számú ítélete folytán 2003. november 24-én jogerőre emelkedett - ítéletével a terheltet lopás vétségében és 4 rendbeli közokirattal visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek. A megállapított tényállásból kitűnően a terhelt- különböző tárgyakon túlmenően - magához vette a sértett pénztárcáját is, amelyben 4 darab közokirat is voh. A pénztárcát - anélkül, hogy annak tartalmáról meggyőződött volna - még a kezében tartotta, amikor a sértett tetten érte és elfogta öt. A Legfelsőbb Biróság a 2004. május 18-án - felülvizsgálati eljárásban meghozott - Bfv III. 199/2004/5. számú ítéletével a 4 rendbeli közokirattal visszaélés vétsége alól a terheltet felmentette. Ennek indokaként hivatkozott arra, hogy az okirat megszerzéséről, mint bűncselekmény alapjául szolgáló cselekményről akkor lehet szó, ha az akaratlagos magatartás magának az okiratnak a birtokba vételére irányul. Az adott esetben nem ez történt, legalábbis ez nem állítható. Egyetlen adat sem merült fel arra nézve, hogy a terhelt tisztában volt azzal, hogy a pénztárcában közokiratok is vannak, vagy ha igen, mi volt a szándéka arra vonatkozóan. Ekként viszont a bűncselekmény lényegi eleme, a cselekmény hiányzik, emellett a szándékos alanyi bűnösségre sem vonható le következtetés. b) A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 20. B. Vl-Vll. 35212/2006/18. számú - a Fővárosi Bíróság 25. Bf VI-Vll. 6141/2007/10. számú ítélete következtében 2007. június 7-én jogerőre emelkedett - ítéletével az 1. és II. rendű terhelt bűnösségét lopás vétségében és okirattal visszaélés vétségében (amelyet a II. rendű terhelt bűnsegédként követett el) állapította meg. A tényállás szerint az 1. rendű terhelt a villamoson - miközben a II. rendű terhelt figyeléssel biztosította a cselekmény zavartalan végrehajtását - a sértett nadrágzsebéből kivette annak pénztárcáját, amelyben a pénzen kívül el voh helyezve a sértett személy i igazolványa is. A következő megállóban leszállva, az I. rendű terhelt még a kezében tartotta a pénztárcát, amikor az eseményeket figyelemmel kísérő civil ruhás nyomozók vele szemben intézkedni kezdtek. Ekkor az I. rendű terhelt a pénztárcát bedobta a villamos ajtaján, majd társával együtt menekülni próbált. A másodfokú bíróság - osztva az elsőfokú bíróság jogi álláspontját - kifejtette, hogy a Btk. 277. §-ának (1) bekezdése kapcsán a közokirat megszerzése a lopással lényegét tekintve azonos elkövetői magatartást takar. A közokirattal visszaélés vétsége nem célzatos bűncselekmény, eshetöleges szándékkal is megvalósítható. A pénztárca kivételekor a terhelt számolhatott azzal, hogy abban fellelhetők közokiratok is. A pénztárcával együtt tehát megszerezte a közokiratot is, a rendőri intézkedés megkezdése után pedig a közokiratnak a tárcával együtt történő eldobása már csupán az eltulajdonított tárgyaktól való megszabadulást célozta. A felülvizsgálatot lefolytató Legfelsőbb Bíróság a 2007. december 11-én kihirdetett Bfv I. 685/2007/5. számú ítéletével a terhelteket az ellenük közokirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Indokolásában utalt arra, hogy az eljárt bíróságok a közokirattal visszaélés törvényi tényállásában szereplő „megszerzés" fogalmát tévesen azonosították a lopás elkövetési magatartásaként megjelölt „elvétel" fogalmával. Az elvétel ugyanis lehet pillanatnyi birtokbavétel, a „megszerzés"