A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2008/1. [antikvár]

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Jogegységi határozatok A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA l/2nOS. BJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze által indítványozott jogegységi eljárásban Budapesten, a 2008. év február hó 18. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő jogegységi határozatot: A Büntető Törvénykönyv 77/B. § (I) bekezdés a) és d) pontjára figyelemmel a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének elkövetőjével szemben a kábítószer értékesítésével összefüggő vagyonra vagyonelkobzást kell elrendelni. A vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre. Azt a bűncselekménnyel összefüggő teljes vagyonra el kell rendelni, függetlenül a kábítószer megszerzésére fordított vagyon mértékétől, illetve attól, hogy a kábítószer értékesítése az elkövető számára nyereséges vagy veszteséges volt-e; a vagyonelkobzás mértéke nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal. Indokolás A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 440. § (1) bekezdés a) pontja alapján jogegységi eljárást kezdeményezett, és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében - a Be. 439. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva - jogegységi határozat meghozatalára tett indítványt. A legfőbb ügyész BF. 2155/2007. számú indítványa szerint a bíróságok joggyakorlata eltérő a kábítószerrel visszaélésnek minősülő bűncselekmények elkövetőivel szemben alkalmazott, a kábítószer értékesítésével szerzett bevételt elvonó vagyonelkobzás kapcsán. 1. Ennek alátámasztására az indítványozó a következő bírósági határozatokra utalt: 1. A Vas Megyei Bíróság a 2005. október 13. napján kelt B. 548/2004/43. számú határozatában az I., 11. és III. r. terhelt bűnösségét kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében állapította meg, melyet az I. r. terhelt jelentős mennyiségre, a 111. r. terhelt pedig bűnszövetségben és csekély mennyiségű kábítószerre követett el. Ezért a terhelteket szabadságvesztésre ítélte, az I. r. terheltet mellékbüntetésül eltiltotta a közügyek gyakorlásától is; a II. és III. r. terhelt tekintetében pedig a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. Ezen túl az 1. r. terhelttel szemben 1 675 000 forint, a 11. r. terhelttel szemben 110 000 forint, a 111. r. terhelttel szemben 190 000 forint vagyonelkobzást rendelt el. A bíróság által megállapított tényállás lényege a következő: Az 1. r. terhelt 2002 elejétől 2003 végéig ismeretlen személyektől rendszeresen vásárolt kábítószert, mégpedig alkalmanként harminc ecstasy-tablettát, darabonként 1000 forintért, amit aztán darabonként 1500 forintért értékesített tovább. így ötven alkalommal ezerötszáz tablettát vásárolt meg és adott tovább, és ezzel 750 000 forint haszonra tett szert. Ugyanebben az időszakban huszonöt alkalommal marihuánát is vásárolt, grammonként 1700 forintért, alkalmanként tíz-tíz grammot. Ezt grammonként 2000 forintért értékesítette. Ily módon ebből 625 000 forint haszonhoz jutott. Ezen túl 2003 szeptemberében az I. r. terhelt a II. r. terhelt megbízásából hetven ecstasy-tablettát vásárolt darabonként 6-700 forintért, amit összesen 110 000 forintért értékesített tovább megbízójának. így az I. r. terhelt IIO 000 forint, míg a II. r. terhelt legalább ugyanekkora haszonra tett szert. A 111. r. terhelt az I. r. terheltnek 2003 júniusában és júliusában átadott százötven-százötven gramm marihuánát azzal, hogy azt értékesítse. Az I. r. terhelt a kábítószert elcserélte száz eestasy-tablettára, és azt adta el. Összesen ily módon a két terhelt 190 000 forint haszonhoz jutott, ami az l.r. terhelthez került. Ezt összegezve az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az I. r. terhelt összesen 1 675 000 forint, a II. r terhelt 110 000 forint „vagyoni haszonra" tett szert, míg a IIL r. terhelt 190 000 forint „vagyoni haszonra" kívánt szert tenni. Indokolásában kifejtette, hogy az értékesítés ellenértékét teljes egészében „vagyoni haszonnak", egyben a vagyonelkobzás alapjának tekintette, és az intézkedés mértékének megállapításánál ekként nem vette figyelembe a kábítószer beszerzésének költségeit. Az ügyben másodfokon eljárt Győri ítélőtábla a 2006. augusztus 29. napján kelt Bf 14/2006/7 számú ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta; az 1. r. terhelt cselekményétjelentős mennyiségű kábítószerre forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének, a II. r terhelt cselekményét kábítószerrel visszaélés bűntettének, míg a III. r terhelt cselekményét csekély mennyiségű kábítószerre forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visz-szaélés vétségének minősítette; az I. r. terhelttel szemben a vagyonelkobzás összegét I 121 000 forintra mérsékelte, míg a 11. és III. r. terhelttel szemben a vagyonelkobzást mellőzte. Egyebekben a terheltekkel szemben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállást a következőkkel helyesbítette: - az 1. r. terhelt által értékesített marihuána eladási ára grammonként 2500 forint volt, így a marihuána eladásából ténylegesen 200 000 forint haszonra tett szert; - a hetven ecstasy-tablettát az 1. r. terhelt 49 000 forintért szerezte be és a II. r. terheltnek 70 000 forintért értékesítette tovább, igy 21 000 forint haszonra tett szert, míg a 111. r. terhelttől átvett kábítószer kapcsán az értékesítésből 150 000 forint volt a haszna; - a IL r. terhelt a kábítószert nem értékesítette, hanem elfogyasztotta; -a III. r. terhelt az általa az I. r terheltnek átadott kábítószer 190 000 forintos vételárát nem kapta meg az I. r. terhelttől.