A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2007/2. [antikvár]

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Jogegységi határozatok A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA 3/2007. BJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa Budapesten, a 2007. év október hó 15. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő jogegységi hatá 1. atot: Ha az elkövető egy cselekményével valósítja meg a hivatali visszaélés bűntettét (Btk. 225. §-a) és a hivatalos személy által elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettét [Btk. 177/A. §-a (2) bekezdése] a bűnösség csak az utóbbi bűncselekményben állapítható meg; az alaki halmazat csupán látszólagos. Amennyiben az ügyészség - a leírt esetben - mind a két bűncselekmény miatt vádat emel, a kimerített vád szerinti magatartást egységesen hivatalos személy által elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettének kell minősíteni, s emellett a hivatali visszaélés büntette miatt emelt vád alóli felmentő rendelkezésnek nincs helye. Indokolás A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője a Be. 440. §-a (1) bekezdése a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében (Be. 439. §-a (1) bekezdése a) pontja) jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta abban az elvi kérdésben, hogy a Btk. 177/A. §-a (2) bekezdése szerinti hivatalos személyként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntette a Btk. 225. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntettével alkothat-e valóságos alaki halmazatot, vagy ha az egy magatartás mind a két törvény i tényállást megvalósítja, a halmazat csupán látszólagos. Az indítvány előterjesztésének az előzményei a következők voltak: A Legfelsőbb Bíróság a 2007 január 16-án kihirdetett Bf. 111. 880/2006/5. számú - felülvizsgálati ügyben hozott - végzésében úgy foglalt állást, hogy a két bűncselekmény valóságos alaki halmazatban megállapítható. Ennek indokaként elvi jelleggel fejtette ki: következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy az eltérő jogi tárgyakat érintő többszörös érdeksérelem miatt a két bűncselekmény alaki halmazata valóságos. A Legfelsőbb Bíróság másik tanácsa a 2007 január 30-án kelt - ugyancsak felülvizsgálati ügyben hozott - Bfv I. 755/2006/5. számú határozatával a szóban levő kérdésben eltérően foglalt állást. A döntés szerint a Btk. 177/A. §-ának, illetve a Btk. 225. §-ának egymáshoz való viszonyát illetően a Btk. 177/A. §-a (2) bekezdésében szabályozott minősített esetre vonatkozóan a két bűncselekmény tényállásának egy magatartással történő megvalósítása látszólagos alaki halmazatként értékelhető. Figyelemmel volt a Btk. 177/A. §-ának 2003. március l-jén bekövetkezett módosítására, amely a (2) bekezdés szerint súlyosabban - 3 évig terjedő szabadságvesztéssel - büntetendő az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény, ha azt hivatalos személyként, közmegbizatás felhasználásával vagy jogtalan haszonszerzés végett követték el. A másodízben eljárt tanács elvi éllel fejtette ki: „már nem tartható fenn az ajogi álláspont, mely szerint az eltérő jogtárgyakat érintő többszörös érdeksérelemre tekintettel a hivatali visszaélés bűntettének és a személyes adattal hivatalos személyként elkövetett visszaélés bűntettének valóságos alaki halmazatban történő megállapítása indokoh. A tanács végső megállapítása szerint a Btk. 177/A. §-a (2) bekezdése szerint minősülő bűncselekmény a hivatali visszaélés bűntettéhez képest speciális törvényi tényállás, s ezért a halmazat csupán látszólagos. A Büntető Kollégium vezetője rámutatott arra, hogy az azonos hónapban - szinte párhuzamosan - eljárt tanácsok egyike sem volt abban a helyzetben, hogy a Be. 439. §-a (1) bekezdése b) pontja alapján jogegységi eljárást kezdeményezzen. Az indítvány előterjesztőjének álláspontja szerint az elvi kérdés helyes megoldását a Bfv. I. 755/2006/5. számú határozat tartalmazza, és indítványozta, hogy ajogegységi tanács ennek megfelelő határozatot hozzon. Indítványozta ezen túl azt is, hogy ajogegységi tanács arra is térjen ki, hogy a látszólagos alaki halmazatban álló cselekmények elbírálása során a megítéh speciális cselekménnyel látszólagos halmazatot alkotó másik cselekmény tekintetében nincs helye felmentő rendelkezésnek, hanem a rendelkező részben a kimerített vád szerinti magatartást egységesen kell minősíteni. A legfőbb ügyész a jogegységi indítványban foglaltakkal mindenben egyetértett (BF 2180/2007 sz.). A jogegységi tanács álláspontja szerint a felvetett elvi kérdés jelentőségére tekintettel indokolt ajogegységi eljárás lefolytatása és jogegységi határozat hozatala. Ajogegységi indítvány alapos. A büntetőjog elmélete és az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy az egy magatartással megvalósított több bűncselekmény halmazata látszólagos, ha a szóban levő bűncselekmények az ún. specialitás viszonyában vannak egymással. A specialitást (kiemeh törvényi tényállást) az jellemzi, hogy az elkövető egy magatartása több olyan törvényi tényállást valósít meg, amelyek közül ajogalkotó az egyiket valamely külön értékelést igénylő körülményre tekintettel a másikból emel ki. Az adott esetben az történt, hogy ajogalkotó, amikor a Btk. 177/A. §-a (2) bekezdését beiktatva a hivatalos személyként megvalósított személyes adattal visszaélés bűntettét szank-cionáha a hivatali visszaélés bűntettéhez képest speciális törvényi tényállást alkotott.