A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2006/1. [antikvár]

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSAGA Jogegységi határozatok a magyar köztársaság legfelsőbb bírósaga 1/2006. BJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa a Budapesten, 2006. március 20. napján megtartott ülésen a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének a jogegységi indítványára meghozta a kővetkező jogegységi határozatot: 1. Csalás bűncselekményét valósítja meg az, aki adóalanyiság nélkül, vagy adóalanyként, de valóságos gazdasági tevékenység nélkül kiállított bizonylatok alapján igényel vissza általános forgalmi adót. Ajogi minősítést meghatározó kár a visszaigényelt, s visszautalt, illetőleg egyéb módon elszámolt általános forgalmi adó összege. 2. Az adócsalás bűntettét követi el az általános forgalmi adó alanya, ha - akár az általa felszámított fizetendő adóra nézve, akár más adóalany által előzetesen felszámított levonható adó összegének a feltüntetése körében - fiktív bizonylatok alapján valótlan adatokat kőzöl az adóhatósággal, ameny-nyiben cselekményének az eredménye a törvényes mértékű adófizetési kötelezettség keretei között marad. Ajogi minősítés alapjául szolgáló elkövetési érték az adócsökkentés összege. 3. Abban az esetben, ha az adóalany fiktív bizonylatok felhasználásával történő adóelszámolása a törvény szabályai szerint fizetendő általános forgalmi adó összegének csökkentésén túlmenően jogszerűtlen adó-visszatéritési igényt is eredményez, - függetlenül a visszatérítés módjától - az elkövető terhére az előző 2. pont szerint megállapítandó adócsalás bűncselekményével valóságos alaki halmazatban a visszaigényelt adó összegére, mint kárra megvalósult csalás bűncselekményét is meg kell állapítani. Indokolás A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVll. törvény (Bszi.) 31. §-ának (1) bekezdés a) pontjában, illetőleg az 1998. évi XIX. tőrvény (Be.) 440. §-ának (1) bekezdés a) pontjában meghatározott jogkörében, a Bszi. 29. §-ának (1) bekezdés a) pontja, illetve a Be. 439. §-a (1) bekezdés a) pontja alapján az egységes Ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását indítványozta az alábbi elvi jogalkalmazási kérdésekben: Az indítványozó a büntető ítélkezési gyakorlatot sem látta egységesnek az adócsalás (Btk. 310. §) és a csalás (Btk. 318. §) bűncselekményének az elhatárolását illetően, különösen azokban az esetekben, amikor az általános forgalmi adóval kapcsolatban fiktív számlákat használnak fel. Egységesnek találta az ítélkezési gyakorlatot abban, hogy az általános forgalmi adónak valóságos gazdasági tevékeny- séget nem tükröző, fiktív okmányok alapján történő visszaigénylése - mert a kifizetéssel az adóhatóság vagyona csökken - nem az adócsalás, hanem a csalás bűncselekményét (vagy annak kísérietét) valósítja meg. Ugyanígy minősítik a bíróságok a fiktív okmány alapján történő adó-visszaigénylést, ha az más adónemben jelentkező adótartozásra átvezetés tonnájában valósul meg. Nem egységes viszont az ítélkezési gyakorlat azokban az esetekben, amikor a tényleges gazdasági tevékenységet folytató elkövető az általános forgalmi adó befizetési kötelezettségének mérséklése érdekében (beszámítás) használ fel fiktív okmányokat. Az ítélkezési gyakorlat eltérései az alábbi állásfoglalásokban illetve eseti döntésekben tükröződnek: A Baranya Megyei Bíróság, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság és a Györ-Moson-Sopron Megyei Bíróság büntető kollégiumának elemzése szerint ezek a cselekmények csalás bűntettének, nem pedig adócsalásnak minősülnek (Baranya Megyei Bíróság büntető kollégiumának 2002. május 24-ei állásfoglalása). Abban az esetben ugyanis, ha az elkövetők az általános forgalmi adó időszaki bevallásával jogszerűen nyilatkoznak a fizetendő forgalmi adó ősszegéről, ugyanakkor az általános forgalmi adó visszaigénylésére úgy keriil sor, hogy annak törvényi fehételei nem állnak fenn, mert gazdasági esemény a visszaigénylést nem előzte meg, függetlenül attól, hogy a visszaigényelt ősszeg kiutalásra vagy beszámításra került, az államot kár éri. Ezért a cselekmény helyesen csalásnak minősül. Ennek értelmében az, hogy a vád tárgyává tett magatartással összefüggő valótlan jogügyleten túl a terhelt foly-tat-e valós gazdasági tevékenységet nem eredményezheti ugyanannak a cselekménynek eltérő megítélését. Ettől eltérő gyakorlatról tanúskodnak a kővetkező határozatok: A Zala Megyei Bíróság a Bf 666/2002/27, számú ítéletében az elsőfokú bíróság által alkalmazott csalás és adócsalás minősítése tekintetében az elhatárolásnál a Btk. 137. §-ának 5. pontjában meghatározott kár-fogalomból indul ki. Az ítélet szerint a fiktív számlák elszámolásával, amikor az állami adóbevételből ténylegesen kifizetés történik - ideértve a más adónembe át"vczetést is - károkozás is bekövetkezik, ezért ebben a körben csalás megállapításának van helye. Ellenben a fiktív számlák olyan elszámolásakor, amikor az elkövető a fizetendő adóját csökkenti, de tényleges kiutalásra nem kerül sor, a már befolyt állami adóbevételben értékcsőkkenés nem következik be. Az elkövetőnek a valótlan adatközléssel megvalósított ez a megtévesztő magatartása, az adóbevételben nem értékcsökkenést, azaz kárt okoz, hanem az adóbevétel elmaradását eredményezi. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság az 5. V. Bf 681/ 2000/8. számú határozatában lényegileg ugyancsak azt fejtette ki, hogy az adó összegének csökkentese, azaz az adóhatóság megtévesztésével kár okozása helyesen az adócsalás törvényi tényállását meríti ki, míg a forgalmi adó jogtalan visszaigénylése a csalás bűncselekményét valósítja meg. Az Egri Városi Bíróság a 3. B. 246/2001/12. számú ítéletében, illetőleg a Heves Megyei Bíróság a Bf 447/2002/6. számú végzésében a terheltek által adóbeszámítás mellett al-