Bővebb ismertető
ELŐSZÓ
A magyar jogrendszernek három klasszikus eljárásjogi területe közül a közigazgatási hatósági eljárási jogot - szemben a büntető- és a polgári eljárási joggal -nem lehet minden jogintézményre kiterjedően egyetlen kódexben összefoglalni. Ezért a jelen tankönyv szerzői sem törekedhettek többre, minthogy a közigazgatás általános hatósági eljárási szabályait bemutassák. Az volt a cél, hogy a hatályos közigazgatási eljárási joganyagot a tárgybeli törvény szerkezetét követve az olvasó elé tárják, vagyis a 2004. évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.) a 2008. évi CXI. törvénnyel, a 2010. évi CXXVI. törvénnyel, illetve a 2011. évi CLXXIV. törvénnyel (legjelentősebb mértékben) módosított változatában egységes szerkezetben magyarázzák.
A Ket.-ként megszületett alapjogszabály a többszöri módosítások hatására alig hasonlít eredeti állapotára. Megjegyzendő, hogy ezek a változások nem mindenben találkoztak a gyakorlat és a szakmai műhelyek helyeslésével. Erősen vitatható újítása például a jogalkotóknak az a lépése, amellyel a Ket. eljárásjogi szabályai közé beerőszakolta az anyagi jogi szankcionálás néhány szabályát. Kritizálható az elektronikus közszolgáltatásokra és az elektronikus ügyintézésekre vonatkozó rendelkezések jelentős része, amelyek nem a Ket. rendelkezései közé tartoznak, hanem sokkal inkább egy külön önálló jogszabályba. A hatósági jogalkalmazók számára az egyik legnagyobb probléma az, hogy a stabilitás követelményét a gyakori módosítgatások megtörik.
A problémák ellenére a Ket. hasznos és használható jogszabály. Úgy véljük, hogy ez a tankönyv haszonnal forgatható a jogászi képzésben, illetve gyakorlati munka során is.
Szerzők