A harc még nem ért véget [antikvár]

Előszó N^ em egyszerű dolog manapság a baloldali erőszakról köny-_ vet írni, legalábbis, ha számolunk a várható kritikával. A baloldali extrémizmus és a baloldali erőszak tematizálása kapcsán érdemes már ehelyütt előre venni a túlnyomóan baloldali szociológusok és zsurnaliszták tipikus érveit: ¦ a baloldali erőszak a jobboldali erőszakhoz viszonyítva lényegében szóra sem érdemes; ¦ aki a baloldali erőszakot hangsúlyozza, az relativizálja a jobboldali erőszakot; ¦ a baloldali erőszak valóságos visszásságokra vonatkozó reakció, legtöbbször pusztán dolgokkal szemben irányul; ¦ a baloldali erőszak az autoriter társadalmi és állami struktúrákkal szembeni ellenállást jelenti; ¦ a baloldali erőszak egy jobb világot céloz meg; ¦ baloldali erőszak jó erőszak, mivel magasabb rendű célokat szolgál. A jobboldali erőszak ezzel szemben gonosz. Azt a gyűlölet vezérli és személyekkel, valamint a gyengébbekkel szemben irányul; ¦ a baloldali erőszak, ha politikailag nem is, morálisan azonban mindig igazolható. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy ezek az állitások a dolog lényegét kerülik meg. Amennyiben valaki a politikai indíttatású erőszakot egy szabad és demokratikus, következésképpen egy civiltársadalmi perspektívából kívánja kritizálni, annak egyenlő mértékben kell elutasítania a baloldali, a jobboldali és a vallási alapú politikai erőszakot is, mégpedig a szereplők motívumainak és céljainak az összehasonlítgatása nélkül. A passzív ellenállás olyan jogsértő formáit, mint például az utcai blokádok, vagy másként gondolkodók már engedélyezett