A hallássérült személyekre vonatkozó jog áttekintése [antikvár]

Részlet:A hallássérült személyekre vonatkozó jog áttekintése1. fejezetTörténeti áttekintésA siketség és nagyothallás, azaz a hallássérülés története nagyon régi, több ezer éves hagyományokra vezethető vissza, és közösségi szinten az összes nagyobb civilizációban előfordult.A zsidó-antik-keresztény kultúra hatására bontakozott ki és valósult meg a fogyatékos emberrel kapcsolatos egyéni és közösségi gondolkodás eszméje. Mózesről jegyzik fel, hogy törvénybe foglalja a siketek védelmét. A Talmud előírja a jótékonyságot és a teljes diszkréciót, hogy a nyilvánosság előtt ne bántsák, ne alázzák meg a rászoruló fogyatékos embert. Ismerték, és engedélyezték a siketnéma kommunikációt, a jelnyelvet.A görög történettudós, Hérodotosz (i.e. 5. század) olyan egyiptomi érmékről tesz említést, melyeken az érem értékét az egyik oldalon ujj-jelekkel, a másik oldalon római számokkal tüntették fel." Ez bizonyítja a kézbeszéd akkori létezését, és ugyancsak ebből kiindulva valószínűsíthetjük, hogy az ókori egyiptomi siketek hasonló módon érintkezhettek egymással.A rómaiak és a görögök is előszeretettel alkalmazták a jelnyelvet, ez kitűnik abból, hogy pl. a tengeri kereskedelemben az eltérő nyelvet használó kereskedők ujj-jelekkel kommunikáltak egymással. Általánosan elismert volt ennek a szerepe mind a kereskedelmi, mind a társadalmi életben.Platón a jelbeszédet a társadalmi erények közé sorolta. A római jogban, az öröklési és a kötelmi jog területén találkozhatunk siketekkel kapcsolatos szabályokkal, lustinianus római császárnál (i. e. 4. sz.) a siketnéma végrendeletéhez az ő saját kezű aláírása szükséges" (a hét tanú mellett normális esetben elegendő volt a szabad szóbeli akarat kijelentés).A római jog és az ezután elterjedő európai jogrendszerek azonban - jellemzően egészen a 18. századig - elsősorban a beszédet, az élőszót' dr. Gordosné Szabó Anna: Gyógypedagógia-történet I., Budapest 1977, 17. ' Vasák Iván: Ismeretek a siketekről, Budapest 1 995, 8. ' Brósz R.-Pólay E.: Római jog, Budapest 1994, 301.