A családjogi törvény magyarázata 1-2. [antikvár]

A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény harmadik átfogó magyarázatát tartja kezében az Olvasó. A szerkesztő is elfogódott, ha arra gondol, hogy olyan kiváló családjogászok nyomába lép, mint Bacsó Jenő és Szigligeti Viktor, akik mindkét előző kommentár szerkesztői voltak. Ismeretes, hogy a családjogi törvény első magyarázata közvetlenül a törvény megjelenése után, 1955-ben jelent meg (ennek szerkesztésében részt vett Rády Géza is), míg a következő 1971-ben. Ez a második kommentár nem éppen szerencsés időpontban született, hiszen a legtöbb haszonnal nem a jogalkalmazók, hanem a törvényszerkesztők forgatták: 1974-ben került sor a Csjt. átfogó módosítására, s a kötetek tartalma jórészt elavult. Értékét mutatja azonban - s ezt most az újabb fejlemények elemzése során is tapasztalhattuk -, hogy a kommentárban kifejtett álláspontok többségét a törvényalkotó magáévá tette, s az 1974. évi módosítás ezeket a javaslatokat megvalósította. Gyakran előfordul, hogy legfelsőbb bírósági elvi döntésben találkozhatunk a könyvben kifejtett érveléssel. Ez a kommentár értékét jelzi, azonban nem változtat a tényen: a jogalkalmazók több mint tizenöt évig nélkülözték az érvényes családjog átfogó magyarázatát. A jelen kötet viszont jó időben íródott, hiszen az 1986-87. évi széles körű jogszabálymódosítás, s az ezt követő iránymutató elvi határozatok felülvizsgálata ismeretében készülhetett. A könyv szerzői természetesen felhasználták azokat - a korábbi bírói gyakorlatban kikristályosodott - állásfoglalásokat, amelyek a törvénymódosítás után is irányadóak. Mint gazdag forrást hasznosították a szerzők a két korábbi kommentárt, igen gyakran - elsősorban ott, ahol nem ugyanaz a szerző - kifejezetten hivatkozik is a szöveg az eredeti közlésre. Felhasználja a munka a jogtudomány-jogirodalom időközben megjelent elemzéseit, állásfoglalásait is. E kötetnek - a korábbihoz képest - szerényebb a terjedelme. Ez tudatos szerkesztői felfogást tükröz, azt, hogy a könyv csak akkor segítheti a jogalkalmazókat, ha a terjedelem nem gátolja az áttekinthetőséget, a könnyen kezelhetőséget. A szerzők emiatt is kerülik a történeti ismertetést, az elvi kérdések fejtegetését.