A büntetőeljárás reformja és a bizonyítás alapkérdései [antikvár]

A büntetőeljárások menetének teljes körű törvényi szabályozása a jogállamiság egyik alapkritériuma. Eljárási kódexünk számos változáson ment keresztül az elmúlt évtizedek során, beleértve az eljárási szereplők tipizálását, az eljárás alanyainak jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket, valamint az eljárási szakok struktúráját és funkcióját. A jogalkotó a 2017. évi XC. törvényben – angolszász eredetű eljárásjogi konstrukciók alkalmazásával – az eljárások egyszerűsítésére törekszik, amelynek központi eleme, „mozgatórugója” a terhelt beismerő vallomása. Mindemellett a bíróságok már nem kötelesek bizonyítékok beszerzésére és megvizsgálására, tehát az anyagi értelemben vett (materiális) igazság feltárása sem tekinthető elsődleges célkitűzésnek. E monográfia a fenti eljárásjogi sajátosságok részletes elemzése, kritikája, valamint a vonatkozó szakirodalmi álláspontok bemutatása céljából íródott. Külön köszönetemet szeretném kifejezni édesapámnak, Dr. Bérces Lászlónak, és Dr. Tóth Mihálynak, akik szakmai iránymutatásaikkal nagymértékben hozzájárultak e könyv megírásához.