1936. évi törvénycikkek [antikvár]

1. TÖRVÉNYCIKK az orvosi rendtartásról. Meg-jelent az Országos .örvenytár 1936. cvi lanuár üó 16-áa kiadott 1. számában. . (M. i.) A magyar orvosi karnak közel félévszázados törekvése az, hogy törvényes érdekképviseletet nyerjen (Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1888. évi tátrafüredi vándorg^lése). Bzt a törekvést újabb törvényeink, így az országgyűlés felsőházáról szóló 1926 : XXII., a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. és Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930: XVIII. törvénycikkek méltányos figyelemben részesítették, annak gyakorlati megvalósítását közvetve kilátásba helyezték, amennyiben az orvosi érdekképviselet szerveként csak ideiglenesen, az orvosi kamarák felállításáig ismerték el a Magyar Országos Orvosszövetséget. A külföldi viszonyokat vizsgálva, azt látjuk, hogy az orvosi érdekképviselet felállításának szükségességét olyan államok is belátták, amelyek nálunk sokkal kedvezőbb helyzetben vannak. A hazai és külföldi jogfejlődéstől eltekintve, megállapíthatjuk, hogy a törvényes orvosi érdekképviselet megalkotását és az ezzel kapcsolatos kérdések szabályozását főképpen a jelenlegi kuszált, a háború utáni nehéz időkben kialakult társadalmi viszonyaink teszik szükségessé. Magyarországon ugyanis az orvosok száma rövid időn belül meg fogja haladni az ország felvevőképességének felső határát, mert az orvosi pálya túlzsúfoltsága az orvosi utánpótlásnak a kiesésnél jóval nagyobb mérve következtében évrőlévre nő. Igaz ugyan, hogy a törvényhozás és a kormányzat gondoskodnak arról, hogy az orvosok közérdekű munkásságának a megelőző egészségvédelemben, a népegészségügy különböző megnyilvánulásaiban, az anya-, csecsemő- és gyermekvédelemben, a tüdőbeteg- és nemibeteggondozásban új területek nyíljanak meg; de az elhelyezkedésnek ezek a lehetőségei is egyre jobban csökkennek, mivel a nagymértékben elmélyült gazdasági válság a preventív közegészségügy és általában a szociális gondozás további kiépítésének lehetőségeit jelentős mértékben korlátozza. Félő tehát, hogy a megélhetési nehézségek fokozódásával egy lelkileg kevésbbé erős nemzedék orvosai között a jövőben a létért harcnak olyan foka fejlődhetik ki, amely nagymértékben veszélyeztetheti nemcsak az orvosi kar jó hírét, hanem az egész ország közegészségügyét és a közönség egészségügyi ellátását is. I. fejezet. Az orvosi kamarák szervezete. 1. Általános rendelkezések. 1. §. (i) Az orvosi kamara az orvosok érdekképviselete. Feladata az, hogy az orvosi kar hazafias magatartása és erkölcsi tekintélye felett őrködjék, az orvosok erkölcsi és anyagi érdekeit a közérdekkel összhangban érvényesítse, az orvosi gyakorlat szabályszerűségét ellenőrizze, tagjai felett a fegyelmi bíráskodást gyakorolja, orvoskari és közegészségügyi vonatkozású kérdésben javaslatot készítsen. Ezt a feladatot saját területén az Orvosi Kamara (a továbbiakban: kerületi kamara), országos vonatkozásban az Országos Orvosi Kamara (a továbbiakban: országos kamara) látja el. (a) Olyan tevékenységet, amelynek végzése orvosi oklevélhez van kötve, csak az folytathat, aki valamelyik kerületi kamara tagja.'^) (1) A törvényjavaslatot a m. kir. Belügyminiszter 1935. évi október hó 14-én nyújtotta be-— A képviselőház társadalompolitikai, közigazgatási és pénzügyi bizottságának együttes jelentése 1935. évi október hó 4-én kelt. — Képviselőházi tárgyalása 1935. évi november 22—december 10-én tartott 63—71-ik ülésében, harmadszori olvasása pedig 1935. évi december hó 11-én a képviselőház 72-ik ülésében volt. — A felsőház népjóléti és munkaügyi, közigazgatási valamint pénzügyi bizottságának együttes jelentése 1935. évi december hó 16-án kelt. — Felsőházi tárgyalása 1936. évi december hó 19—20-án tartott 16—17-ik ülésében volt. (2) (M. i.) A törvényjavaslat szerint a kamara tagja szükségképpen minden orvos, aki olyan tevékenységet folytat,'amelynek végzése orvosi oklevélhez van kötve. B rendelkezés következtében úgyszólván minden orvos tagja lesz a kamarának. Ez a körülmény egyrészt biztosítani fogja az orvos-etikai követelményeknek csaknem valamennyi, orvosi oklevelet'szerzett egyénnel szemben érvényesülését, másrészt pedig meg fogja alkotni az orvosi karnak azt az egységét, mely egészségügyi viszonyaink megjavításának egyik alapfeltétele. 1*