Világirodalom [antikvár]

Részlet a tartalomból: Középkori eposzok. A középkor fogalma: a szó maga a renaissance óta használatos: jelenti a medium aevumot, a középső vagy közbeeső kort az ókor és az újkor között; vagyis a renaissance történészei még átmeneti kornak tekintették, de ma már tudjuk, hogy önálló kor volt, külön társadalommal, külön civilizációval és irodalommal. Történetileg a középkor a feudalizmus kora a körülbelül az V. századtól, a nyugatrómai birodalom bukásától számítjuk /pontosan 476-tól/, mikor a rabszolgatartó ókori társadalmat felváltja a feudális, jobbágytartó osztályuralom. Első indító oka vagy csak jelensége a keletről nyugat felé tartó népvándorlási a Kínát meghódító hunok nyugat fele fordulnak, megtámadják a szlávokat és a germánokat s megkezdődik a germán néptörzsek századokig tartó népvándorlása, a frankoké Galliába, a visigótoké Hispániába, a normannoké Oroszországban, Franciaországba, Olaszországba s a legtöbb törzsé Itáliába - ahol összekeverednek, békés vagy háborús módon, az őslakókkal/ Egyrészt az új népek, a barbárok hódításai, másrészt ezekkel egyidőben a rabszolgák és a római telepesek /kolónusok/ lázadásai teljesen átalakítják Európa, főképp Nyugat-Európa társadalmi alkatát. A nyugatrómai birodalom helyén több barbár állam alakul, a rabszolgákat felváltják a jobbágyok és a szabad parasztföldművesek s a római kultúra romjaiból új kultúra kezd kibontakozni. A háborús földosztások révén kialakul az uralkodó osztály, kezdetben az egyes törzsek vagy nemzetségek főnökeiből és hadvezéreiből, s a kereszténység felvételével főképp a frank birodalomban, már fejlődik és erősödik a feudalizmus.