Vékára tett Mécses [antikvár]

KÖSZÖNTŐ, VALLOMÁS, MAGYARÁZAT Lectori salutem Könyvem, műfaja szerint esszéfüzér. Tárgya a XVI-XVIII. századi erdélyi magyar kortörténet- és emlékírások időrendi áttekintése, jellegtana, jelentősebb képviselőinek életrajza és szellemi arcképvázlata, egy művelődés- illetve eszmetörténeti tény igazolása. A mű írója nem szaktörténész, hanem - hagyományt ébren tartani igyekvő tollforgatóként - elsősorban olvasó, aki töprengve kérdez, tűnődve válaszol, egy tételezett, továbbgörgethető, párbeszéd ösztönzőjeként. Ekként érthető, hogy olvasóként köszönti az olvasót. Nem az általában a szakember igazolt fölényével megszólított „nyájas olvasót", hanem az erdélyi múltunk iránt érdeklődő egyenrangú szellemi társat, a gondmegosztás és továbbgondolás szándékával és reményében, egyetértően idézve a krónikaíró Thuróczy János ötszáz évvel ezelőtt papírra vetett szavait: „Olvasd hát el, és mondj bírálatot; dicsérd vagy marasztald el, de mivel [engem] tapasztalatlan embert te sarkalltál ily szokatlan teher elvállalására, Te magad is vedd ki részed mindama dicséretből, illetve gáncsból, ami esetleg reám fog hárulni." A feladat nehézségeivel eleve tisztában voltam. A tárggyal, kezdetben pusztán érdeklődőként, 1951 nyarán kezdtem el foglalkozni, egy pusztuló, roskadozó udvarház elvadult kertjében. Akkor került kezembe a széthullt családi könyvtár pinceászkok alá rejtett Erdély öröksége - Erdélyi emlékírók Erdélyről tíz kötete, általában és személyesen is keserves történeti pillanatban, több hónapra biztosítván megrendítő olvasmányanyagot. De aki sokáig néz az idők örvényébe, arra az örvény visszanéz, majd magába rántja. A kérdéssel lassan kezdtem el módszeresebben foglalkozni. Ami ismeretgyarapító tájékozódásként indult fokozatosan szenvedéllyé, utóbb rögeszmévé, írásos feladattá vált. A kommunista-nacionalista diktatúra ideológiai spanyolcsizmái misszióvá konokosították azt, ami kezdetben pusztán önokító ér- 9