Vasárnapi visszhang [antikvár]

Az első visszhangok a szívdobbanásokkal egyenlők. Még csak megszülettél, de már hallod, s mindig menetrendszerűen érkezik a jelzés. Anyád magához ölel, még nem beszélhettek, de a szív működésének menetrendszerű pontos lüktetése egy életre megadja az alaphangot. A tihanyi apátság közelében nagyokat kurjantasz, megjósolni nem tudod, mikor érkezik a válasz, de mindig pontosan visszakapod azt, amit elküldtél a messziségbe. Lehet rövid, hosszú, bonyolult a játék, a hang útjára bocsátása, óhatatlanul arra gondolsz, eleink is így tettek vala-ha.Anyád már nincs, a szív lüktetése sem olyan feszes, dinamikus. Fáradsz, az évek elszaladtak. Mégis van, ami megmarad örökre, nekem ez a sport szentsége, szeretete, szolgálata. Még mindig elámulok a teljesítményen, a vetélkedésen, a mozgás szépségén. Lüktet a világ, ha valaki már nem bírja a hajszát s feladja, lelép a sport csodálatos színpadáról. Bekövetkezik az evolúció. Újabbak, jobbak, tehetségesebbek jönnek. Ők mérik össze tudásukat.A kedves olvasó a továbbiakban különleges világba kap betekintést. Az újságíró abban a szerencsés kegyben részesült, hogy a Mai Napban, vasárnaponként hétről hétre megírhatja véleményét. Mindazt, ami benne visszhangzik, öt év több száz írásából válogattam össze a nekem legkedvesebbeket. Fogadják szeretettel a gyűjteményt.