Varga Rudolf prózája [antikvár]

Varga Rudolfot - könyveit lapozva az olvasó számára nyilvánvaló - hosszabb ideje foglalkoztatja a „szolgalelkűvé" válás problémaköre. Az is persze, hogy ő egyénként azzá válhat-e. Egyet bizton állíthatott mindig, hogy nem „kitartottja" semmiféle lobbinak, nem ajnározták üdvöskeként sehol (valószínűleg ez a volt földesisták egyik keresztje, mert e sorok íróját is inkább kirúgták, mint ajnározták volna). Aki nem szolgalelkű, az lázadó típus, akinek céljai vannak. Lássuk, mit mondott erről fél évtizeddel ezelőtt Varga Rudolf: „ vannak akik azzal vádolnak - főleg, akik a »mérgeket« árulják - sandán, rosszindulatúan, vagy csak felületességük okán, hogy filmjeimmel, írásaimmal botrányt gerjesztek. Üzenem nekik, ha a továbbiakban félretennék álságos előfeltevéseiket, láthatnák, minden cselekedetemmel a tisztánlátást szeretném elősegíteni, hogy ki merjük nyitni a szemünket, merjünk gondolkodni akkor is, »amikor az ég zeng«, merjünk gondolkodni a minden pillanatban ránk zúduló manipulációs támadások közepette is" - írja monográfiájában a kiváló irodalomtörténész, tanár, szerkesztő dr. Laczkó András