Vár Ucca Műhely 2014/3. [antikvár]

Papp Sándor Éljen a háború! „Hát népét Hadúr is szétszórja:" (Ady: A szétszóródás előtt, 1914. január) A kép a korabeli sajtóból és a történelemkönyvekből jól ismert, az első világháború kitörésének napjaiban készült. Budapest egyik főútvonalán nagy tömeget mutat; ünneplőbe öltözött emberek, a kezek kalapokat emelnek a magasba, a kép közepén fiatalember ünnepi öltözékében, csokornyakkendővel, Girardi-kalapban, s kezében egy hosszú rúdon a tábla, rajta a felirat: „Éljen a háború!" Sajátos mentalitástörténeti abszurditás: egész Európa ujjong, vége a tespedt, tunya, a status quót bemerevítő békeidőszaknak. A háború itt nem vérözönként, pusztulásként, szenvedésként és halálként jelenik meg, hanem mint az előbbiek alternatívája. Egy bizonyos: a háború kirobban-tását üdvözlő valóságos tömeglelkesedés nem csupán a mesterségesen felkorbácsolt nacionalizmus következménye volt. Nem is csak a meglepően hosszú békekorszak nyomán természetszerű tapasztalatlan naivitásé, ami a háborúban izgalmas-romantikus kalandot látott. Huszáros bravúr, alapos, villámháborús tervezés, kimeríthetetlennek látszó embertartalék, hatalmas ipari potenciál, addig még nem látott pusztító erejű fegyverek - mind-mind a háború gyors befejezését vizionálták. „Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim hazatérnek!" - ismerjük a német császárnak a háború gyors befejezését ígérő szavait. Ebben a lelkesedésben a valóságos változtatni akarás, a háború „tisztítótüzének" régit felperzselő, megújító igénye is benne feszülhetett. A háborútól sokan sérelmek és megaláztatások jóvátételét, valamiféle igazságtevést vártak. A háború kitörése - abszurd módon - egyfajta általános megkönnyebbülést hozott magával, az egységbe forrottság és a közös győzni akarás örömét váltotta ki. Újra feléledtek a rejtett katonai erények - bátorság, rettenthetetlenség, áldozatkészség -, amelyeket a korabeli sovinizmus és militarizmus teljes mértékben beépített szóhasználatába. A háború és béke egyfajta romantikus érzületben jelenik meg a közvélemény előtt, s ez ahhoz az illúzióhoz vezetett, hogy mindez rövid, fellelkesítő és viszonylag fájdalommentes hadgyakorlat csupán. Ez a hangulat egész Európát és a társadalmak minden rétegét eluralta, s ebben a tekintetben Magyarország sem volt kivétel. Július és augusztus