Bővebb ismertető
Petőfi Sándor 1845-ös és 47-es utazásai örökre emlékezetesek maradnak: a költő nemcsak verseiben, hanem útirajzaiban is megörökítette őket. Ez utóbbiakban – a korabeli magyar próza legszebb lapjain – egyszerre találunk lírától izzó, lelkesült tájleírásokat és a magyar viszonyok, a műveletlenség és parlagiasság hol incselkedően kedves megcsipkedését, hol indulatos ostorozását. Az Útirajzok lapjain egyúttal szeretetre méltó önarckép is bontakozik ki: egy zsenialitásának és szenvedélyeinek tudatában levő, boldog fiatal költő személyiségének megannyi közvetlen megnyilvánulása.