Új írás 1970. január [antikvár]

KARDOS G. GYÖRGY SASOK A PORBAN „Később, amikor már senki som beszél ezekről az utazásokról, akkor talán nekem kell majd beszélnem róla." Jorge Semprun Katra, a lépcsőzetes teraszokkal dombra kapaszkodó aprócska arab falu, ebben az órában mindig néptelen. A férfiak már napfelkelte után elszéledtek a földeken, az asszonyok az udvarokon végzik teendőiket, s még az öregek sem ültek ki a vályogkerítés elé, a porba. Az álmos mozdulatlan csöndben három roskatag teve halad végtelenül lassan, éppen Sákerék udvara előtt. A tevék hátán, a ponyvákba csavart lim-lomok felett beduinok ülnek, lusta, görnyedt tartással, s a tevék ringására előre-hátra imbolyognak. Abed Sáker mélyen meghajolva kibújik az egyenetlen vályogkunyhóba vágott pici ajtón s szemét dörzsölve bámulja az utolsó teve farát, a csimbókos, sártól összeragadt, formátlan szőrszigeteket, melyek úgy helyezkednek el a csupasz combokon, mintha rendetlenül, hevenyészve foltozták volna rájuk. Abed még egyet nyújtózik, s elindul a gedérai kórház irányába. Pontosan öt óra. A falu mögött, az angol katonai táborban — magasba emelkedő zászlóárbocát az udvar elől jól látni — megszólal a kürt és az árbocra lassan felkúszik a brit lobogó. Abed gyorsan megy, bal kezében vörös-fehér kockás bugyrot lóbál, melyet alul, kerekre és laposra feszít öt-hat egymásra rakott, szikkadt kenyérlepény. A lepényeken, mint egy tálcán áll a csorba lábos, valamiféle péppel. Még néhány papírbacsavart olajbogyó, ez Abed egész napi eledele, s két csésze tea a kórház konyhájáról. A teát az arab munkásoknak külön készítik, kifőzött levelekből, cukrot nem adnak hozzá. Abed ezért mindig visz magával kis üvegben egy csöppnyi szőlőmézet. Ma azonban későn ébredt, a sietségben a mézet nem vette magához, pedig Zara, a bátyja felesége már virradatkor lerakta az üveget az étellel együtt a gyékénye mellé. A falu határában Abed bosszúsan vizsgálgatja ormótlan óráját, melyen a mutatók rég meggörbültek s csak nagy szakértelemmel lehet kiokoskodni a pontos időt. öt óra múlt tíz perccel. Abed fél hatkor kezd dolgozni. Az út a kórházig jól kilépve huszonöt perc, az elvesztegetett öt percet tehát be kell valahogy hozni. Abed átbújik ezért a narancsos kerítésén, melyet egyébként el szokott kerülni, a gazdák megtiltották, hogy a Katráról Gedérára igyekvő arab munkások a narancsoson át vezető rövidebb utat használják.