Új Írás 1968. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet: "Illyés Gyula Ifjú pár Meg kell, hogy leljelek. A Három Mágusénál messzibb jövő-jelek vontak két éjszakánkra egy eget. Patak ágyaidat, vad csapásaidat nyargalva járják, rendezik hírszerző előőrseim, úttalan cserjéseidet. Bőrünk egy sátora alatt. Igen, jövet e bibliai sziklasivatagból. Emlékszel a magatok-csinálta bokor-barlangokra, zöld-ág-szobákra? A korra, midőn a gyermeki kéz bogárnak, hüllőnek még jó barátja, csiga gyémántló váladékát, a csigát magát, a békát az emlék —, a kincskeresés kéjével teszi a nap sugarába? Meg amikor szél kerekült, az aranypénz-záporozásra és magatok körül a tengermélyi tűz-halak kerengő akváriumára? Bőrünk egy sátora alatt. A — honnan is jött? — „nem szabad" égborultára, melyben szabadulási rettenetben két szív kéjjel egy szárnypárrá tapad? Bőrünk egy sátora alatt. A kőtáblák még önmagunknak beszéltek, nem nekünk. Meg kell, hogy leljelek."