Új Horizont I. [antikvár]

Folyóiratunk szerkesztője, Raffai István egy sorozatot tervezett ezzel a címmel, januártól kezdve minden számban 10 rajzot közölne századunk jeles magyar alkotóiról, s az arcmásokkal szembeni oldalon a rajzban megidézett kézírását. Arckép és kézírás! De mi hozza össze a kettőt? Talán a véletlen, az, hogy életem nagy értéke, hogy jeles magyar emberek, költők, írók, festők, szobrászok, kutatók, muzsikusok fogadtak maguk közé, én pedig társaságukban vagy gyűléseken, netán otthonomban rajzoltam őket, figyelve mozgásukat, arcjátékukat, és egyúttal gyűjtöttem kezük írását? Lehet, hogy ez a véletlen ölt testet a tervezett sorozatban, de mégsem hiszem, hogy csupán ez. Mondják, hogy az ember élete kiül arcára, az arcot, amelynek felépítését az örökség adja, az élet formálja egyszerivé, jellemképpé. Az írást ugyancsak. Nem véletlen, hogy vannak kiváló arcismerők s ugyancsak kiváló íráselemzők. Ám mindkét terület tele van csapdákkal. Nemde a szélhámosok megnyerő arckifejezése, modora csapja be a hiszékeny embereket! Hány magára erőltetett írásmód megtévesztő! A legnagyobb csapdára egy emlékezetes emlékemet mondom el, amit még a Kölcsey reálgimnáziumból őriztem meg. Nyolcadikos gimnazista koromban az intézet kiváló igazgatója, Kendi Finály Gábor tartotta a filozófia propedeutika órákat. Egy alkalommal éppen egy athéni arcismerőről beszélt. Az ókori Athén agoráján tűnt fel a sétálók közt és bámulatos jellemzéseket adott egy-egy csellengőről. Körülvették őt az emberek és tapssal adóztak egy-egy sikerült jellemzésének. Egyszer egy ápolatlan, ágrólszakadt emberre esett a tekintete és hangosan elemezni kezdte. Ami rossz, utálkozást keltő lehet egy emberben, mindent elmondott róla: öntelt, csavargó, csaló, alamuszi, hazudós, aljas s így tovább az emberi gyengeségek kimeríthetetlen bűnlajstromát. Az emberek hallgattak, aztán hangos hahotára fakadtak. Nos, jól megjártad, hiszen ez az ember Szókratész, tiszta jellemű, nagy gondolkodónk. Szókratész ekkor az emberekhez fordult, mondván: az arcismerő nem tévedett, mindez az aljasság megvan bennem, csak egyet nem vett észre: a jellem akaratát, amivel úrrá tudok lenni mindezeken!