Új Forrás 2020/8. [antikvár]

Alberto Caeiro A SZERELMES PÁSZTOR (I-VIII.)* AMIKOR MEG NEM VOLTÁL ENYÉM Amikor még nem voltál enyém, Úgy szerettem a természetet. Ahogy egy jámbor szerzetes Krisztust Most úgy szeretem a természetet. Ahogy egy jámbor szerzetes Szűz Máriát, Áhítatosan, a magam módján, mint régen. Mégis másképp, élhetőbben és közvetlenebbül. Máshogy tekintek a folyókra, mikor veled megyek A mezőkön át parijukig; Melletted ülve másképp figyelem a felhőket - Te nem vontál el a természettől Te másképp láttatod velem a természetet Közel hoztad hozzám a természetet. Mert vagy nekem, jobban, de ugyanannak látom. Mert szeretsz, éppúgy szeretem, de jobban. Mert engem választasz vállalni és szeretni téged. Mindentjobban megfigyelek. Nem szánom, aki korábban voltam. Mert most is az vagyok. Csak azt bánom, hogy nem előbb szerettem beléd. (1914. július 6.) ' r is ¦ . ¦ - . > um 7 'r/fui