Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Hát hogyne hoztam volna! Előrelátó ember vagyok én és mióta az unokámhoz járok iskolába, azóta a gyakorlati érzékem is kezd kifejlődni.
- Apapa, - szólított föl az elutazásom előtt való nap - add ide csak te énneköm a zsebödbül azt a csavajós tokot.
- Minek ez teneked? - Csak ki akarom töjni a högyit.
- Ugyan ne mondd! Akkor aztán mit csinálok én vele?
- Akkoj majd azt mondod, hogy „gyeje Fejikém, mit adok én teneköd" és akkoj neköm adod játszani.
Természetes, hogy ilyen unokától ragad egy kis életrevalóság a leggyámoltalanabb nagyapára is.
Mielőtt elindultam volna a spanyol útra, bementem a pesti boltosomhoz:
- Kérem, egy kis spanyolviaszra volna szükségem.
- Elég lesz egy rúd, ugyebár - készségeskedett maga a főnök.
- Dehogy lesz elég. Legalább egy kis ládányit kérek. De nem most kell, csak mához öt hétre...