Tiszatáj 2017. július-augusztus [antikvár]

MIKLÓSSI SZABÓ ISTVÁN A teljesség nevében - Semmi sem múlik el teljesen - tanította mesterem minden megváltozik, átalakul, ám ily módon magán viseli az előzőek jegyeit, természetszerűen, hiszen minden az előzőkbői és az előzők előzőiből született. így vagyunk mi magunk is felelősek minden bűnünkért, tetteinkért, rossz gondolatainkért; ezek sohasem tűnnek el. - Sorsunkat kikovácsolják, s meghatározzák, hogy mennyi örömet, avagy fájdalmat találunk életünkben - folytatta pillanatnyi szünet után. - Ám sohasem szenvedünk mások bűneiért; másokért nem vagyunk felelősek, miként mások sem felelősek érettünk. Szólni erről így lehet: egyek vagyunk, de nem egyformák, egyek vagyunk Istenben, a Teremtő Atyában, aki megteremtette ezt a világot, szabad akaratot adott az embernek, hogy saját életét megalkossa, és énjét megszenvedje. - Nincs semminek sem célja, miként Istennek sem volt a világ megteremtésével. Minden tökéletes, ezért nem lehetnek célok. Mert ha vannak célok, az azt jelenti, hogy Isten tökéletlen. S ha Isten tökéletlen volna, akkor tökéletlen világot teremtett volna. Persze kérdezhetitek: miként született meg a bűn, miként született meg a fájdalom Nos, Istennek része a fájdalom. Istennek része a nyomor - miként része az öröm is. - Isten az Ige által teremtette a világot - rosszat nem teremtett. Ám az Ige megváltozott, a maga örömére - így válhattak szabaddá az emberek, így jöhetett létre a szabad akarat. Az Ige a saját örömére változott meg, oszlott Jóra és Rosszra. Ám mindkét rész isteni, szent állapot - mert Isten teremtette az Igét. Miként mestereink tanították, és tanítani fogják az idők végezetéig: a bűnbeeséssel az ember szabaddá vált. A bűnbeesés volt a szabad akarat megszületésének aktusa - imigyen érezhette meg legjobban az ember az isteni, vagyis a tökéletes mivoltot. Sokan helytelenül magyarázzák a bűnbeesést: azt tanítják, hogy mikor ez megtörtént, Ádám elszakadt az Istentől és a Rossz karmai közé került. Kérdezem én azoktól, akik tanításaikkal bűnbe kényszeríttették az embert: miként létezhet a bűnös ember, vagyis a tökéletlen lény, ha Isten tökéletesnek teremtette az embert? A magunk által létrehozott és felvállalt örömek, fájdalmak alkotják az emberi élet, az emberi mivolt értelmét; az életnek nincs célja, csak értelme. Jó és Rossz édestestvérei egymásnak. Nem két részre osztják a világot, novíciusaim, hanem Eggyé kovácsolják össze, szoros kapcsolataik egymással a világot Istenivé teszik. De erről ne többet. Éljétek meg a Jót és a Rosszat, és ne kételkedjetek az Igében. Arra törekedjetek, hogy ne tegyetek különbséget Jó és Rossz között, hanem fogjátok fel azokat a tökéletesség formáiként.